2015. október 16., péntek

Vadhajtás - legutóbbi vélemények

"A hétköznapi világunk burka alatt zajlanak az események, szellemek járnak mindenfelé, ősvérű mágusok manipulálnak. Ez az alap, de az egész történetet átjárja valamiféle nyers szexualitás, viszont nem az élvezet a cél, sokkal inkább a mágia eszközeként használják. Vér és hús, testi vágyak vezetnek a szellemvilágba, először csak tapogatózva, majd belekapaszkodva, elsodorva. A tapasztalatlan lélek erejét próbálgatva inspirációt keres, alkotni akar, majd már teremtésként használja. Végül felbátorodva uralja a mágiát, de vadul és kezeletlenül. Vadhajtásai birtokba veszik. 
Erős nemi szerepek, minden oldalt átjár a szexualitás, minden gondolat mögött ott van a szerelmi vagy, a testi vágy, a birtoklás, a kihasználás, az eldobás, a céltalan remény, a hatalomvágy. Sűrű cselekmény, minden mozgásban van, folyton változnak az erőviszonyok a történetben, hol fent hol lent, testből ki és be…" - csartak @moly.hu

2015. június 8., hétfő

Dedikálások - Köszönöm!

Köszönöm mindenkinek, aki eljött a Könyvhétre, hogy találkozzon velem, köszönöm mindenkinek, aki vett egy példányt a Vadhajtásból, és még nagyobb köszönet azoknak, akik el is olvassák, olvasták!

A hőség nagy volt, az izgalom-faktor a magasba csapott, mégis csak ez volt az első dedikálás-élményem. Örülök, hogy személyesen találkozhattam veletek, hogy válthattunk néhány szót. Gyorsan elröppent a rendelkezésre álló egy óra, ez részben az Ekultura.hu stábjának is köszönhető, akik közben interjút készítettek velem. (Amire nagyon kíváncsi vagyok egyébként, hogy milyen lett, mert - emlékeim és szokás szerint - csapongtam és hadartam). Külön öröm volt számomra, hogy olyan olvasóm is kért aláírást, aki e-könyvként vette meg a Vadhajtást :) Elkísért a családom is, jó érzést volt, hogy támogatnak.


Dedikálás közben egy gyors közvélemény-kutatásra is futotta: mindenkitől megkérdeztem, hogy melyik őselem (tűz, víz, föld, levegő) áll hozzá a legközelebb. Az, hogy a tűz nyert, nem olyan meglepő, de az már igen, hogy a tűz-víz pároson kívül csak elvétve merült fel föld vagy levegő. Tüzes(-vizes) nép vagyunk, na! :)

14:00-kor átadtam a stafétát Moskát Anitának, aki nem unatkozott: egy órán keresztül folyamatosan kígyózott előtte a sor, nyilván beálltam én is. Hiába, én már évekkel ezelőtt megmondtam, hogy belőle írósztár lesz, és naugye :)

Háromra átmentem az Ad Astra kiadó standjához, ahol javában folyt a 2045-Harminc év múlva antológia dedikálása, úgyhogy helyet foglaltam az aktuális négyesfogat (Kolozsvári Zsófi, Hernád Péter, Kovács Attila és jómagam) tagjaként. Dedikáltuk egymás könyvét, és másét is, de egyébként jó nagy volt a zűrzavar, legalábbis én úgy észleltem: jöttek-mentek a könyvek, és cetliken jelölték, hogy kinek a nevére kell aláírni. Azért sikerült néhány szót váltanom ismerősökkel és ismeretlenekkel egyaránt :)

Kleinheincz Csillával dedikáltattam az Üveghegyet - nagyon szép az a könyv, most majd be kell szereznem egy új kiadású Ólomerdőt is, hogy jól mutasson a polcon -, aztán készült egy közös kép Anitával, Csillával és velem. Büszkén feszítek két ilyen kiváló író mellett, remélem a közelségükkel ragad rám némi ihlet vagy mifene is.




 A napot megkoronázandó dedikáltattam Hackettel Az időutazás tegnapját, aztán két szatyor Vadhajtással a kezemben elindultam hazafelé. Vasárnap este a fehérvári cimborákkal találkoztam, és dedikáltam a regényemet, megittunk pár sört, beszélgettünk írásról, zenéről, meg miegymásról.


Ja. Elfáradtam.


2015. június 3., szerda

Könyvhét, dedikálások

Holnap kezdődik az Ünnepi Könyvhét Budapesten, a Vörösmarty téren. Június 6-án, szombaton dél és hat között többfelé is meg fogok fordulni, ugyanis két kötetet is dedikálni fogok, és egy csomót dedikáltatni.

Nagy boldogságomra megjelenik limitált papírkiadásban a Vadhajtás, és ennek örömére mindenkit szeretettel várok 13:00-tól a GABO standjánál (46-os). Ajándékba "félperces" történet is jár minden dedikálás mellé.

Aztán ne is menjetek sehová, mert 14:00-tól Moskát Anita dedikálja új regényét, a Horgonyhelyt, ami szerintem az év egyik legnagyobb durranása lesz.

16:00-tól pedig Kleinheincz Csilla dedikálja regényeit, az Ólomerdőt és az Üveghegyet (mivel ez utóbbit még nem szereztem be, ezt pótolni fogom).

Az a jó, hogy Anita és Csilla között pont van egy óra szünet, amikor mindenkit átcsábítanék a Ad Astra kiadó pavilonjához, a 107-eshez, ugyanis megjelent egy vadiúj sci-fi antológia, benne 16 szerző írásával. A hetedik novellát, az Alvilágosodást jómagam szereztem, így többed magammal dedikálni is fogjuk a kötetet. Ráadásul, aki a helyszínen veszi meg az antológiát, A3-as posztert is kap ajándékba.

Aztán az Agave kiadó standja környékén fogok felbukkanni, mivel 17:00-tól Markovics "Barandon Hackett" Botond dedikálja az Időutazás tegnapját. Azt is meg kell még vennem, de az egy jó alkalom lesz rá :)

2015. május 27., szerda

Alvilágosodás, avagy a koncepció



Könyvhétre jelenik meg az Ad Astra kiadónál a 2045 - Harminc év múlva című sci-fi antológia, benne 16 ismert és kevésbé ismert szerző írásaival, és köztük az én novellám is, amely az Alvilágosodás címet kapta. Eredetileg az volt a címe, hogy A negyedik fal, utalva ezzel a színházra. A Wikipédia ezt írja: "A negyedik fal egy képzeletbeli, láthatatlan fal, mely a színházban elválasztja a nézőket a színpad külön világától."


Ebből lett aztán Alvilágosodás, amely egy réges-régi versem címe is egyben. Ha jól emlékszem, így kezdődött, hogy: Alvilágosodik a földön, alvilágosodik az éj... A többire nem emlékszem :)


A novella egy kísérleti írás is részemről, próbáltam elmosni a valóság és emlékezés, a drogos trip és a tényleges történéseket. Ezt egyrészt a fejezetek eleji és végi tört mondatokkal igyekeztem elérni, másrészt az E/2 és E/3 váltakozásával. E/2-re akkor vált a szöveg, amikor a drog uralkodik a főszereplő elméjén, hiszen ezek a drogok olyan nanodrogok, amelyeket mások emlékeiből készítenek, azaz szinte suttognak a használójának.


Szintén az álomszerű hatást próbáltam erősíteni két irodalmi mű felhasználásával: Shakesperare: Szentivánéji álom és T.S. Eliot: Macsák könyve apró részleteiben átszűrődött az Alvilágosodásba.


A novella egyébként a felejtésről, az új életről, az emlékekről szól. Mi a valóság és mi az álom? Tudom, sokan, sokféleképpen megírták már ezt, az én történetem talán abból a szempontból más, hogy nincs hagyományos értelemben vett története.




Csak néhány kép, néhány emlék; egy kis drog a hétköznapokba.

2015. május 21., csütörtök

Vadhajtás - Újabb reakciók

"Amikor el kezdtem olvasni a könyvet, a Varázsceruza című régi rajzfilmsorozat jutott az eszembe. De már a könyv első felénél érezni lehetett, hogy itt egészen másféle dolgok kerülnek a vászonra… A könyv nagyon szépen építkezik. Én nem tartottam unalmasnak a kissé lassabb kezdő tempót, amely a könyv közepére elég keményen beindul és kitart a legvégéig. Kissé meglepő is volt a lassúbb tempójú kezdés után a horrorisztikus elemekkel bőven megtűzdelt folytatás. Az különösen tetszett a könyvben, hogy Eszter – ha már rendelkezik különleges tehetséggel – akkor ki is használja azt (talán Clive Barker könyvekben olvastam még ennyire elborult dolgokat). A magyar helyszínek különös atmoszférát teremtettek. Különösen a kis falu, ahol a végjáték lezajlódik (Nem csak amerikai kisvárosokban szabadulhat el a pokol :) ). Érdekes módon engem is Aziz karaktere fogott meg legjobban Eszter – a főszereplő – helyett. Bár a könyvben nehéz lenne egy főszereplőt kiemelni, mert tulajdonképpen négy is van. A karakterek egymáshoz való viszonya és a cselekmény közben kialakult kapcsolatok miatt pedig mind a négy karakter sorsa érdekelt, hogy mi lesz velük a könyv végére. Mindenképpen ajánlani tudom. Nekem tetszett." - szstbotw (moly.hu)

"Vadhajtás egy akciódús kalandregény, amely első odaltól kezdve berántja az olvasót, és a végéig nem is ereszti, filmszerűen pergő jeleneti során egymást érik az újabb és újabb fordulatok. A regény egyáltalán nem finomkodik, kemény és beteg jelenetek is bőven akadnak benne, amelyek elegánsan simulnak bele a történetbe, a második fele pedig túl is lépi az urban fantasy kereteit, és egyfajta elszállt horrorszerű rémálommá változik." - SFmag. Bővebben 

"Mégis, ha távolabbról, egészében szemlélem a szöveget, nagyon jól szórakoztam rajta, faltam a fordulatokat, vártam, mi fog történni, érdekelt a szereplők sorsa. Még kedvencre is bukkantam közöttük, Aziz ugyanis nagyon a szívemhez nőtt, tüzes természete, gézengúzsága, piromániája feldobta a történetet. Érzésem szerint az író is élvezte, amikor az ő szemszögéből írhatott, annyira örülhetett annak, hogy nem kell igazi drámát vinnie az ő szálába, megmaradhat amolyan csínytevő alaknak, igazi cselekménydinamónak, aki keresztülhúzza mások számításait.Fent említett gyerekbetegségei ellenére ennek a könyvnek jót tenne, ha papírkiadásban is megjelenne. Nem azért, hogy Azizt legyen mivel táplálni, hanem azért, hogy nyáron, üdítő olvasmányként egy kicsit mi is barangolhassunk a szavak szellemvilágában, akár Székesfehérvártól innen, a Velencei-tó, akár azon túl, a Balaton partján. És azért, hogy Sümegi Attila is jobban higgyen saját írói tehetségében, és új regénnyel jelentkezzen, a vadhajtásokat lenyesve. " - Próza Nostra. Bővebben 

2015. május 4., hétfő

Első reakciók

Megérkeztek az első vélemények, értékelések a Vadhajtásról. Egyelőre elégedett vagyok, és tűkön ülve várom a többit. Remélem, lesznek még :)

Az alábbit Pöfivonat írta a moly.hu-n. Pozitívnak értékelem, mert az kiderül, hogy a regény hatással volt rá, és azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy író elérhet. Annál nem tudok rosszabbat elképzelni, hogy egy könyvet úgy rak félre az olvasó, hogy oké, egynek jó volt, jöhet a következő.

"Idén ez a második könyv, amit képtelen vagyok csillagozni. Nem tudom, hogy a Vadhajtás iszonyatosan jó, vagy iszonyatosan rossz, ezért nem merek neki egy szem csillagot sem adni. 
A történet koncepciójába és a kivitelezésébe nem tudok belekötni, viszont történnek benne olyan dolgok, amikkel én nem tudok és nem is akarok azonosulni, emiatt számomra veszett az élvezeti értékéből. Mindemellett ott vannak a szereplők, akik viszont jók, jól is vannak felépítve, mégsem tudom eldönteni, hogy hányadán is állok a könyvvel. Patt helyzet, de ez van. :)" - Pöfivonat

A második vélemény Acélpatkánytól érkezett, szintén a moly.hu-ra. Ő már értékelt, ötből négyet adott rá, én pedig fejet hajtva megköszönöm (pláne, hogy Acélpatkány nem kifejezetten fantasy-olvasó):

"Nem vagyok fantasy olvasó, valószínű ezért kevesebbet is adott nekem ez a regény, mint másnak. A második felétől elboruló világ és karakterek nagyon sokat dobnak a könyvön, ráadásul kifejezetten tetszett, hogy mind a négy fő karakter gyarló, önző, arrogáns – mégis tökéletesen érthető és hihető (bár az érzelemnélküliséget nem tudtam elképzelni, és szerintem itt-ott a szerző is megcsúszott ezzel). Félelmetes, hogy Eszter karakterén már a kezdetekkor látszik, mennyire labilis, kapcsolatfüggő, súlyos önértékelési problémákkal, és hogyan válik mindez a hatalomnak hála igazi őrületté. A legjobb figurának talán Azizt, az ifritet tartanám, mert ő valahol tényleg racionálisan önző, csak kis mértékben vezérlik – eleinte – az érzelmei. Ráadásul mindent fel akar gyújtani, amivel közel tud állni az emberhez egy frusztráló nap után. 
Kiemelném még, hogy bár az elején nekem elég unalmas volt, a végére már felpörög, és nagyon filmszerűvé válik, még ha maga a stílus nem is lehengerlő, persze erre egy akcióregénynél nincs is szükség. 
Összességében kellemes olvasmány, nem váltja meg a műfaját, de kikapcsolódásnak nagyon jó, illetve arra is, hogy a nyugodt történetekhez szokott olvasó kimozduljon a komfortzónájából."

2015. április 27., hétfő

Vadhajtás könyvbemutató

Aki kérdez(ett): Moskát Anita. Aki válaszol(t): Sümegi Attila.

A Könyvfesztivál utolsó napján, április 26-án 11 órakor a Hess András teremben történt a Vadhajtás bemutatója. Persze izgultam rendesen, pedig általában nem szoktam, de úgy éreztem, tétje van a dolognak. És nyilván az van, mert ha jól sikerül, akkor többen elolvassák, és ez a cél ugyebár. Vagyis az, hogy tessen az olvasónak.



Sokan eljöttek, tele volt a terem, ami csalóka, mert nem egy nagy teremről van szó, inkább olyan családias volt a légkör, és volt nagy asztal, meg mikrofon, és víz, ami nagyon jó, mert ha izgulok, akkor kiszárad a szám. És hadarok is egy kicsit, ezért elnézést is kérek J
Anita jókat kérdezett, kár, hogy nem készült felvétel. Úgyhogy inkább leírom, hogy nagyjából miről volt szó. Először arról, hogy mikor és miért kezdtem el írni, és hogy miket írtam eddig. Sci-fi, fantasy, horror, mesék, mindenfélét írtam már. 2007-ben csatlakoztam az Írókörhöz. 2012-ben jött ki az első regényem, novellákért kaptam díjakat is.

Aztán meséltem a Vadhajtásról, próbáltam elmondani, hogy miről szól: vágyakról, valamivé válásról, a megszerzett hatalom irányításáról, avagy mi történik, ha elvadulnak a dolgok. Elmondtam, hogy női karaktereket akartam a középpontba állítani, és azt is, hogy sok a szex a regényben. Ebből persze sok vicces dolog kerekedett, na, nem a könyvben, hanem a bemutatón. A könyv az nem annyira vicces, inkább „elszállt”, a közepétől teljesen elszabadulnak a dolgok. A szex-művészet-teremtés hármasságot, amelyek a Vadhajtás alappillérei, is kiveséztük.

Azt is kiemeltem, hogy direkt nincs a történetben főellenség, főgonosz, sokkal fontosabb a karakterek egymáshoz való viszonya, dinamikája. Mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága, ám az közös bennük, hogy nagyon sok mindenre képesek a céljuk elérésében.

Szó esett a magyar vonatkozásokról és az arab mitológiáról is. A történet Székesfehérváron játszódik, egyrészt azért, mert ott élek, másrészt azért, mert a történelmi múlt (a keresztes hadjáratok) képezik a hidat a mi kultúránk és az arab kultúra között.

Arról is beszéltünk, hogy íróként honnan merítek, honnan jönnek az ötletek, én pedig elmondtam, hogy elég nehéz feltárni a lelkünk sötét gócát, de azt hiszem, jó úton járok ebben is J. Na, majd a következő regényemben! Két tervemről is beszélgettünk, az egyik egy világteremtős urban fantasy lesz, sokkal elborultabb bárminél, amiről eddig írtam, a másik pedig egy könnyedebb hangvételű regény, amit nagyképűen az Amerikai Pszichó fantasy verziójaként aposztrofáltam.

A közel egy órás esemény után sikerült szétnéznünk a Könyvfesztiválon, vásároltam is, remekül éreztem magam J

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki eljött! És előre köszönöm azoknak, akik megvásárolják és elolvassák a Vadhajtást. J

2015. április 21., kedd

Vadhajtás - a kulisszák mögött

Április 23-án jelenik meg a GABO kiadónál a második regényem Vadhajtás címmel e-könyv formában, és ez alkalomból összeszedtem néhány kulisszatitkot, háttérinformációt, nem titkoltan azzal a céllal, hogy felkeltsem az érdeklődést :)

„Te uralod a képességedet, vagy ő ural téged? Azzá válhatsz-e, amivé válni szeretnél?”

Borító design: Csigás Gábor
Sohasem a történetet találom ki először, ez nem volt másképpen a Vadhajtás esetében sem. Csak sejtések, érzések kavarogtak bennem. Abban biztos voltam, hogy egy erős női főszereplőt szeretnék. Aztán arra gondoltam, hogy csak női nézőpontok lesznek benne. És sok szexet akartam bele.

Abban is biztos voltam, hogy az egyik főszereplőnek olyan képességei lesznek, mint az egyik kedvenc rajzfilmemben, a Varázsceruzában. Mindig is imádtam rajzolni, és gyerekként arról álmodoztam, bárcsak életre kelnének a képek.

Azt is tudtam, hogy nem földrészeken átívelő kalandot akarok megírni, hanem karakter központú sztorit, amely kevés helyszínen, rövid idő alatt lezajlik.

Végül is négy nézőpontkaraktert, négy főszereplőt mozgatok a Vadhajtásban. Két nőt és két férfit, két embert és két szellemet. A négyes szám miatt adta magát, hogy a klasszikus föld, víz, tűz, levegő ellentéteket húzzam rájuk, persze, ennél érdekesebbek és komplexebbek lettek.

When your painting comes alive...
by Iskander1989
http://www.deviantart.com/art/When-your-painting-comes-alive-361269493
Az első karakter, akit kitaláltam a Varázsceruza rajongásomból nőtte ki magát. Ő Eszter, a szürke irodista, aki otthon sokat fest, és arról álmodozik, hogy egyszer hernyóból pillangó lesz. Frusztrált, megkeseredett karakter, aki bár nem naiv, de azért tud lelkesedni, hinni.

Ő a történet motorja, a hétköznapi ember, aki nem hétköznapi hatalom birtokosává válik. Képes vajon uralni ezt az erőt, vagy kicsúszik a kezéből minden? Azzá tud-e válni, amivé mindig is akart, vagy a sok kudarc már teljesen megkeserítette a lelkét?

Hamsa by LucitaniaMarie
http://www.deviantart.com/art/Hamsa-210483770
Eszter után a Földön ragadt szellemet dolgoztam ki. Ő Nasira, egy huri, azaz az arab mitológiában a hithű férfi jutalma a Paradicsomban. A Vadhajtásban Nasirát ezer évvel ezelőtt idézték meg a Földre, és testet kapott, hogy szolgálhassa urát. Azonban minden rosszul sült el, és a huri egy átoknak köszönhetően elvesztette minden érzelmét, ráadásul egy sosem öregedő test foglya lett.

Először ezzel a két karakterrel akartam elindulni, de hamar rájöttem, hogy kellenek ellenpólusok mindkettőjüknek. Nasira mellé kitaláltam Azizt, az ifritet (tűzszellem), aki éppen a huri ellentéte: érzelmekben gazdag, földi létre vágyó lény, aki semmi mást nem akar, csak élvezni az életet. Bár szintén ezer éves teremtmény, mégis nagyon rövid ideig volt szabad, folyton más hatalom fogságában sínylődött.

Nightmare by Spartan0627
http://spartan0627.deviantart.com/art/Nightmare-149771457
Negyedik karakterem sokáig nem volt, aztán először egy újabb túlvilági lényt, egy istennőfélét akartam behozni, aki megszállja Esztert. Aztán ez módosult, és egy közel-keleti boszorkány szelleme lett belőle, majd az egészet elvetettem, és újragondoltam.

Ekkor született meg Botond, aki Eszter mentoraként lép a történetbe, aki jobb akar lenni, mint a saját mestere, aki múltja és jövője közt őrlődik. Talán ő az a szereplő, aki leginkább földhöz ragadt, bár különleges képessége neki is van. Ő igyekszik a történéseket a helyes mederbe terelni, igyekszik fenntartani az egyensúlyt.

Rajta keresztül hangsúlyt kap a volt mestere is, akit egykor apjaként tisztelt, mára azonban eltávolodtak egymástól. Ez a karakter ment át a legtöbb változáson egyébként, a végén több kisebb szereplőből gyúrtam át.

A történetet a fenti négy-öt szereplő alakította ki aztán. Találkoznak, konfliktusok alakulnak ki, szétválnak, újra összetalálkoznak, érdekcsoportokra bomlanak, és a többi. Hagytam, hogy a sztori magától kinyíljon, és nem féltem, ha meghökkentő dolgokkal kerültem szembe. Szóval vannak benne furcsa dolgok, sok szex és mágia. Mindegyik szereplő a saját érdekeit követi, ami rengeteg konfliktust szül.

És hogy milyen lett a végeredmény?

Unleashed by Mishelangello http://www.deviantart.com/art/Unleashed-338187739

Azt már Nektek, olvasóknak kell eldöntenetek. Én a magam részéről igyekeztem egy izgalmas, karakterorientált regényt írni, ahol a fantasy nemcsak háttérelem, hanem szerves része a történetnek.

Legvégül pedig, bármilyen is lesz a Vadhajtás fogadtatása, ezúton is szeretném megköszönni a feleségemnek a támogatást és a bíztatást, nélküle soha nem tudtam volna megírni ezt a regényt (sem). Továbbá köszönöm a könyv szerkesztőjének, Kleinheincz Csillának, hogy segített még jobbá, koherensebbé tenni a történetet, és levágni a felesleges vadhajtásokat

2015. január 4., vasárnap

Indul 2015

Először is: Boldog Új Évet!

Új év kezdődött, ilyenkor mindenki fogadalmakat tesz. Én nem :) Számomra az év vége nem jelenti semminek a lezárását, és az új év sem valami újnak a kezdetét. Persze, ott van, hogy új év, meg másik számot kell írni a dátumba, de ez csak adminisztráció.

Nézzük, mi várható tőlem idén, mit tervezek.

Éppen benne vagyok egy regény javításában, amelyikről tavaly azt írtam, hogy év végén megjelenhet. Nos, egyelőre nem fog, remélem, hogy idén, de inkább nem mondok semmit. Van még javítanivaló rajta, és gőzerővel dolgozom, most ez a prioritás. Viszont egyre mélyebbre és mélyebbre ások a karaktereimben, és egyre többet írok hozzá. Majd kiderül, mi lesz a vége. Se címet (mert még nincs), se kiadót (az már van) nem akarok mondani, amíg nem biztos az egész.

Nemsokára megjelenik egy mesekönyvem (tavasszal talán?). Kiadó van, úgy néz ki, végre megvan az illusztrátor is. Nemsokára bővebben írok erről a projektről, most ez nagyon izgat.

Az Aranymosás pályázaton e-book megjelenést nyert Vércseppek című fantasy regényem is szerkesztésnek indul idén, remélhetőleg nyár környékén.

Van tervbe véve két mese, egy ifjúsági fantasy erre az évre, amelyeket mindenképpen meg akarok írni.

Van persze "komolyabb" anyagom is, de az olyan komolynak látszik egyelőre, hogy nem merek nekiülni. Ahhoz több időre, elmélyülésre lenne szükségem. Ami nincs.

De majd lesz :) Optimista vagyok :)

Zsoldos Péter-díj

Megkésve ugyan, de azért hírt adok itt is, hogy 2014. novemberében a HungaroConon átvehettem a Zsoldos Péter-díjat novella kategóriában a Galaktikában megjelent A kővé vált asszony balladája című írásomért.

Az eseményről nem sok fotó készült, én egyet találtam.

Sok személyeset nem kívánok hozzáfűzni, örülök a díjnak, mint az összesnek, amit kaptam, vagy kapni fogok :) Azt is tudom, hogy sok, nálam jobb író vonta vissza a jelölését, így tisztában vagyok vele, hogy ez a díj nem azt jelenti, hogy az én novellám volt a legjobb a 2013-as évben, és még azzal sem áltatom magam, hogy a jelölt novellák közül az enyém volt a legjobb.

Az írás és olvasás szubjektív dolog. A díjak meg pláne.


Mindenesetre köszönöm, számomra megtiszteltetés.

Végül pedig a zsűri értékelései:

"A tudományosnak aligha mondható fantasztikus novella ritka súlyos problémát rejt a groteszk ötlet mögé. A holtig tartó szerelem mély értelmezése szólal meg a műben; egyben a gyógyíthatatlan beteget gondozó családok gondjai, lelkiállapotuk hullámzásai térnek vissza benne. A novellát az érzelmek és emberi viszonyok érzékeny ábrázolása teszi művészivé. Az életet fokozatosan maga mögött hagyó asszony kevéske életjelensége éppúgy megrendítő, mint a gondozás napi feladataiban őrlődő, szabadulni és kitartani egyaránt vágyó férfi küzdelmei. András nem hős, de hőssé teszi őt, hogy a fordulópontokon döntései mindig a kitartást, az asszony védelmét szolgálják. A házaspár kettősét hatásosan egészíti ki a fiú, korunk fiatalja, aki meglátja az üzletet a tragédiában." - S. Sárdi Margit


"Hát nem tudom, mi ez. Még SF is lehet, de nem nagyon. Melankolikus giccs." - Vásárhelyi Lajos

"A sci-finek a fantasztikus ágához tartozik leginkább ez a „ballada”; a megszokott ún. science-elemek, ill. gondolkodás, ha a rövid pszichoterápiás kitérőt nem számítjuk, alig-alig észlelhető benne. A fantasztikum viszont, mely kafkaian magától értetődően meséli el a legszürreálisabb történéseket is, kap cserébe egy magyaros ízt: mintha Sánta Ferenc, Tar Sándor világa keveredne Örkény fekete humorával A kővé vált asszonyban. Az egész novella persze olvasható egyszerű allegóriaként is (egy elköteleződés történeteként, ill. egy betegség komplex történeteként: a leépülés fázisaival és a beteget gondozó környezet viselkedésének lekottázásával), de olyan plasztikus, realisztikus az elbeszélés, hogy a kényszeres megfeleltetés (pl. az elkövesedés és a mozgásszervi bajok között) erejét veszíti. A ráérős tempójú történet a visszafordulhatatlan leépülésről, átváltozásról s a főhős tehetetlenségéről, ambivalenciájáról nemcsak megrendítő, hanem, az emlegetetett terápia leírásával, ill. a fiú alakjának megrajzolásával, még humoros (groteszk) is." - Domokos Áron