Múlt héten szerdától vasárnapig lement az idei írótábor, ahol az Írókör nevű baráti társaság egymás mellett ülve gépel reggeltől estig, mármint nagyon messziről szemlélve ezt látja a kívülálló. Aztán közelebb lopakodva meg lehet hallani, hogy a tagok azért beszélgetnek egymással. Igen, néha írásról, írástechnikáról, de filmekről, napi eseményekről is, sőt, a magánéletükről. A komoly témákat vicces beszólások váltják, sok a nevetés. Ez egy jókedvű társaság. És persze nem mindig írnak, még a táborban sem. Akad olyan, aki persze sokat ír, más meg egyáltalán nem ír semmit. A közös reggelizés-ebédelés-vacsorázás között néha játszanak is a tagok, vagy éppen ülnek a stégen, és söröznek. Igazából mindegy, az író nem mindig akkor ír, amikor gépel, néha elég csak szemlélni a szemközti fákat, figyelni a madarakat, hallgatni a közeli vágóhídon visító disznókat. Teremtés és pusztulás. Na, ez kell az írónak, meg egy kis relax, búfelejtés, kikapcsolódás.
Három írást követtem egy Nagyhörcsökpusztán egy zöld színű tó partján:
Szakáll, fülek, ilyesmi.
Kiskapu
A Nap árulója
Nem tudom, hogy kezdek-e velük valamit, valószínűleg nem, most ezek az írások arra kellettek, hogy visszazökkenjek az írás üdítő rutinjába, mert bevallom, kicsit berozsdásodtam. Amire mindenképpen jó volt a tábor: jobban megismerjem a társaságot, az Írókört, amelynek minden tagját barátomnak tartok, és arra, hogy elhatározzam, megint rendszeresen írok. Tegnap már el is kezdtem :)
Moskát Anita beszámolója a táborról.
Kleinheincz Csilla beszámolója a táborról.
Varga Bea beszámolója a táborról.
Buglyó Gergely beszámolója a táborról.
