2015. május 27., szerda

Alvilágosodás, avagy a koncepció



Könyvhétre jelenik meg az Ad Astra kiadónál a 2045 - Harminc év múlva című sci-fi antológia, benne 16 ismert és kevésbé ismert szerző írásaival, és köztük az én novellám is, amely az Alvilágosodás címet kapta. Eredetileg az volt a címe, hogy A negyedik fal, utalva ezzel a színházra. A Wikipédia ezt írja: "A negyedik fal egy képzeletbeli, láthatatlan fal, mely a színházban elválasztja a nézőket a színpad külön világától."


Ebből lett aztán Alvilágosodás, amely egy réges-régi versem címe is egyben. Ha jól emlékszem, így kezdődött, hogy: Alvilágosodik a földön, alvilágosodik az éj... A többire nem emlékszem :)


A novella egy kísérleti írás is részemről, próbáltam elmosni a valóság és emlékezés, a drogos trip és a tényleges történéseket. Ezt egyrészt a fejezetek eleji és végi tört mondatokkal igyekeztem elérni, másrészt az E/2 és E/3 váltakozásával. E/2-re akkor vált a szöveg, amikor a drog uralkodik a főszereplő elméjén, hiszen ezek a drogok olyan nanodrogok, amelyeket mások emlékeiből készítenek, azaz szinte suttognak a használójának.


Szintén az álomszerű hatást próbáltam erősíteni két irodalmi mű felhasználásával: Shakesperare: Szentivánéji álom és T.S. Eliot: Macsák könyve apró részleteiben átszűrődött az Alvilágosodásba.


A novella egyébként a felejtésről, az új életről, az emlékekről szól. Mi a valóság és mi az álom? Tudom, sokan, sokféleképpen megírták már ezt, az én történetem talán abból a szempontból más, hogy nincs hagyományos értelemben vett története.




Csak néhány kép, néhány emlék; egy kis drog a hétköznapokba.

2015. május 21., csütörtök

Vadhajtás - Újabb reakciók

"Amikor el kezdtem olvasni a könyvet, a Varázsceruza című régi rajzfilmsorozat jutott az eszembe. De már a könyv első felénél érezni lehetett, hogy itt egészen másféle dolgok kerülnek a vászonra… A könyv nagyon szépen építkezik. Én nem tartottam unalmasnak a kissé lassabb kezdő tempót, amely a könyv közepére elég keményen beindul és kitart a legvégéig. Kissé meglepő is volt a lassúbb tempójú kezdés után a horrorisztikus elemekkel bőven megtűzdelt folytatás. Az különösen tetszett a könyvben, hogy Eszter – ha már rendelkezik különleges tehetséggel – akkor ki is használja azt (talán Clive Barker könyvekben olvastam még ennyire elborult dolgokat). A magyar helyszínek különös atmoszférát teremtettek. Különösen a kis falu, ahol a végjáték lezajlódik (Nem csak amerikai kisvárosokban szabadulhat el a pokol :) ). Érdekes módon engem is Aziz karaktere fogott meg legjobban Eszter – a főszereplő – helyett. Bár a könyvben nehéz lenne egy főszereplőt kiemelni, mert tulajdonképpen négy is van. A karakterek egymáshoz való viszonya és a cselekmény közben kialakult kapcsolatok miatt pedig mind a négy karakter sorsa érdekelt, hogy mi lesz velük a könyv végére. Mindenképpen ajánlani tudom. Nekem tetszett." - szstbotw (moly.hu)

"Vadhajtás egy akciódús kalandregény, amely első odaltól kezdve berántja az olvasót, és a végéig nem is ereszti, filmszerűen pergő jeleneti során egymást érik az újabb és újabb fordulatok. A regény egyáltalán nem finomkodik, kemény és beteg jelenetek is bőven akadnak benne, amelyek elegánsan simulnak bele a történetbe, a második fele pedig túl is lépi az urban fantasy kereteit, és egyfajta elszállt horrorszerű rémálommá változik." - SFmag. Bővebben 

"Mégis, ha távolabbról, egészében szemlélem a szöveget, nagyon jól szórakoztam rajta, faltam a fordulatokat, vártam, mi fog történni, érdekelt a szereplők sorsa. Még kedvencre is bukkantam közöttük, Aziz ugyanis nagyon a szívemhez nőtt, tüzes természete, gézengúzsága, piromániája feldobta a történetet. Érzésem szerint az író is élvezte, amikor az ő szemszögéből írhatott, annyira örülhetett annak, hogy nem kell igazi drámát vinnie az ő szálába, megmaradhat amolyan csínytevő alaknak, igazi cselekménydinamónak, aki keresztülhúzza mások számításait.Fent említett gyerekbetegségei ellenére ennek a könyvnek jót tenne, ha papírkiadásban is megjelenne. Nem azért, hogy Azizt legyen mivel táplálni, hanem azért, hogy nyáron, üdítő olvasmányként egy kicsit mi is barangolhassunk a szavak szellemvilágában, akár Székesfehérvártól innen, a Velencei-tó, akár azon túl, a Balaton partján. És azért, hogy Sümegi Attila is jobban higgyen saját írói tehetségében, és új regénnyel jelentkezzen, a vadhajtásokat lenyesve. " - Próza Nostra. Bővebben 

2015. május 4., hétfő

Első reakciók

Megérkeztek az első vélemények, értékelések a Vadhajtásról. Egyelőre elégedett vagyok, és tűkön ülve várom a többit. Remélem, lesznek még :)

Az alábbit Pöfivonat írta a moly.hu-n. Pozitívnak értékelem, mert az kiderül, hogy a regény hatással volt rá, és azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy író elérhet. Annál nem tudok rosszabbat elképzelni, hogy egy könyvet úgy rak félre az olvasó, hogy oké, egynek jó volt, jöhet a következő.

"Idén ez a második könyv, amit képtelen vagyok csillagozni. Nem tudom, hogy a Vadhajtás iszonyatosan jó, vagy iszonyatosan rossz, ezért nem merek neki egy szem csillagot sem adni. 
A történet koncepciójába és a kivitelezésébe nem tudok belekötni, viszont történnek benne olyan dolgok, amikkel én nem tudok és nem is akarok azonosulni, emiatt számomra veszett az élvezeti értékéből. Mindemellett ott vannak a szereplők, akik viszont jók, jól is vannak felépítve, mégsem tudom eldönteni, hogy hányadán is állok a könyvvel. Patt helyzet, de ez van. :)" - Pöfivonat

A második vélemény Acélpatkánytól érkezett, szintén a moly.hu-ra. Ő már értékelt, ötből négyet adott rá, én pedig fejet hajtva megköszönöm (pláne, hogy Acélpatkány nem kifejezetten fantasy-olvasó):

"Nem vagyok fantasy olvasó, valószínű ezért kevesebbet is adott nekem ez a regény, mint másnak. A második felétől elboruló világ és karakterek nagyon sokat dobnak a könyvön, ráadásul kifejezetten tetszett, hogy mind a négy fő karakter gyarló, önző, arrogáns – mégis tökéletesen érthető és hihető (bár az érzelemnélküliséget nem tudtam elképzelni, és szerintem itt-ott a szerző is megcsúszott ezzel). Félelmetes, hogy Eszter karakterén már a kezdetekkor látszik, mennyire labilis, kapcsolatfüggő, súlyos önértékelési problémákkal, és hogyan válik mindez a hatalomnak hála igazi őrületté. A legjobb figurának talán Azizt, az ifritet tartanám, mert ő valahol tényleg racionálisan önző, csak kis mértékben vezérlik – eleinte – az érzelmei. Ráadásul mindent fel akar gyújtani, amivel közel tud állni az emberhez egy frusztráló nap után. 
Kiemelném még, hogy bár az elején nekem elég unalmas volt, a végére már felpörög, és nagyon filmszerűvé válik, még ha maga a stílus nem is lehengerlő, persze erre egy akcióregénynél nincs is szükség. 
Összességében kellemes olvasmány, nem váltja meg a műfaját, de kikapcsolódásnak nagyon jó, illetve arra is, hogy a nyugodt történetekhez szokott olvasó kimozduljon a komfortzónájából."