2015. május 27., szerda

Alvilágosodás, avagy a koncepció



Könyvhétre jelenik meg az Ad Astra kiadónál a 2045 - Harminc év múlva című sci-fi antológia, benne 16 ismert és kevésbé ismert szerző írásaival, és köztük az én novellám is, amely az Alvilágosodás címet kapta. Eredetileg az volt a címe, hogy A negyedik fal, utalva ezzel a színházra. A Wikipédia ezt írja: "A negyedik fal egy képzeletbeli, láthatatlan fal, mely a színházban elválasztja a nézőket a színpad külön világától."


Ebből lett aztán Alvilágosodás, amely egy réges-régi versem címe is egyben. Ha jól emlékszem, így kezdődött, hogy: Alvilágosodik a földön, alvilágosodik az éj... A többire nem emlékszem :)


A novella egy kísérleti írás is részemről, próbáltam elmosni a valóság és emlékezés, a drogos trip és a tényleges történéseket. Ezt egyrészt a fejezetek eleji és végi tört mondatokkal igyekeztem elérni, másrészt az E/2 és E/3 váltakozásával. E/2-re akkor vált a szöveg, amikor a drog uralkodik a főszereplő elméjén, hiszen ezek a drogok olyan nanodrogok, amelyeket mások emlékeiből készítenek, azaz szinte suttognak a használójának.


Szintén az álomszerű hatást próbáltam erősíteni két irodalmi mű felhasználásával: Shakesperare: Szentivánéji álom és T.S. Eliot: Macsák könyve apró részleteiben átszűrődött az Alvilágosodásba.


A novella egyébként a felejtésről, az új életről, az emlékekről szól. Mi a valóság és mi az álom? Tudom, sokan, sokféleképpen megírták már ezt, az én történetem talán abból a szempontból más, hogy nincs hagyományos értelemben vett története.




Csak néhány kép, néhány emlék; egy kis drog a hétköznapokba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése