Szerkesztő: Massár Mátyás
Borítófestmény: Tasi Zsuzsa
Nyelv : magyar
EAN : 9789633570418
ISBN : 9633570418
ISSN : 2063-3955
Megjelenés : 2012.11.21
Kötésmód : ragasztott kartonált
Oldalszám : 408
Méret [mm] : 131 x 198 x 33
Tömeg [g] : 420
Mottó: Az alvilágból nem csak lefelé vezet út
Fülszöveg:
Öt év börtön után törékeny a szabadság. Mark Virgil hiába keres kapaszkodókat, Londonban minden megváltozott. A bátyja, akitől a legtöbbet remélte, elköltözött, a barátai átverték, még az alvilágban is új vezető bukkan fel a titokzatos Varázsló személyében.
Mark csak biztos jövőre vágyik, de képtelen elszakadni a múlttól, és hamarosan újra egy bankrablás közepén találja magát, ahol mágiával szerelkeztek fel a törvénnyel szemben. Csakhogy most nem a rendőrség csap le rájuk.
Marknak szembe kell néznie félelmeivel, vágyaival, miközben egyre rosszabbra fordul a sorsa. A segítség nem az ismert világból érkezik: egy szellemlány menti meg a fiút, és cserébe ő is szabadságot kér.
A börtönviselt fiú egy ősi vasszűz nyomába ered, oldalán egy thaiföldi prostituálttal, sarkában pedig egy túlvilági erőket birtokló férfival, aki céljai eléréséért hajlandó akár a poklot is rászabadítani a világra.
Hogy az út végén a kék égbolt, vagy az izzó mélység várja őket, csakis rajtuk múlik.
Vélemények:
"Ezúttal nem csillagoznék, hiszen a Zenit sorozat első regényét én írtam, így nem ítélhetek külső szemlélőként. Tehát a csillagszórást olvasótársaimra bízom. De annyit elárulhatok, hogy a könyv iránti lelkesedésem – most, hogy végre lapról lapra oldaloghattam keresztül rajta – töretlen.
A Bezár a fény az eddigi legvaskosabb regény a sorozatban, lényeglátó
tömörsége mégis csodálatos. (Csak egyszer éreztem némi kapkodást.)
Szoktam mondogatni Attilának, hogy amihez nekem egész fejezet kell, arra
neki elegendő két-három bekezdés. :) És akik belelapoztak az
Ólompegazusba, azok sejthetik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom:
„fejezet”." - TREX, moly.hu
"Nekem tetszett a könyv, mert a történetvezetés mentes a felesleges sallangoktól, olvasmányos és érdekes. A könyv egyes részletei miatt elsősorban a tizenhat évnél idősebb, misztikumra nyitott olvasóknak ajánlom a regényt.
Őszintén bízom benne, hogy a kiadó továbbra is lát fantáziát a sorozatban, és a szerzők visszakanyarodnak Magyarországra. Érdekes volt az amerikai és a skandináv kiruccanás, de én annak örültem leginkább, amikor Sümegi Attila szereplői Pestre értek. Azt hiszem, nem véletlenül volt az Ólompegazus a sorozat legsikeresebb része, hiszen éppen a pesti mindennapok fantasyval történő vegyítése tesz igazán egyedivé és érdekessé ezt a sorozatot. Talán az ötödik kötet az Ólompegazus közvetlen folytatása lesz…" - jaspi, moly.hu
"A 2012-es esztendő végén egy éves fennállását ünnepelhette a Zenit sorozat, három regény után megismerte és talán meg is szerette a közönség ezt az univerzumot – stílszerűen egy újabb kötet megjelenését is köszönthettük decemberben. A korábbi szerzőkkel ellentétben Sümegi Attila elsőkönyves író, nevével (esetleg a Quintus Moreno álnévvel) mindeddig csak novellák kapcsán találkozhattunk, ezért kellemes meglepetésként ért, hogy a Bezár a fény sokkal érdekesebbnek és szórakoztatóbbnak bizonyult, mint az vártam volna. A korábbiakhoz képest komorabb stílusban, a „könnyed” fantasztikus irodalomhoz viszonyítva nem szokványos szereplőkkel adott elő egy izgalmas történetet, ráadásul ezúttal már sikerült túllépni a négyszáz oldalt is – azt hiszem, mondhatom, hogy a Zenit sorozat elindult végre a megfelelő úton.
A bűnözők körében szokásos „utolsó munka” folyamán Mark Virgil börtönbe kerül, évekig raboskodik London egyik fegyházában, mire végre kiengedik. Szabadulása után rögtön belekeveredik egy újabb „utolsó munkába”, mely után végre békésebb életet élhetne – természetesen semmi sem úgy sül el, ahogy eltervezte, s mire észbe kap, már egy rejtélyes szellemlányt kell megtalálnia még titokzatosabb alakok társaságában. Ráadásul Eduardo, Mark Varázsló névre hallgató munkaadója is a saját terveit szövögeti, amikor váratlan fordulatot vesznek az események, de ő sem hagyhatja, hogy keresztülhúzzák a számításait. Eközben Kanya, a thai prostituált megszokott élete is fenekestül felfordul, amikor veszélyesnek kinéző férfiak kezdik zaklatni, s úgy tűnik, nem tud elmenekülni előlük.
Talán már nem is meglepő, hogy egy új szerző bemutatkozása egy újabb stílus megjelenését is maga után vonja a sorozatban. Mágikus realizmusba hajló karakterdráma, hamisítatlan akcióregény és mitikus áthallásokkal dúsított krimi után egy komor hangvételű, kegyetlen eseményektől sem mentes kalandot olvashatunk, amit nagyon nem vártam a Zenittől. Eddig ugyanis – minden durva pillanattól vagy mélyebb gondolattól függetlenül – inkább a könnyedebb atmoszféra volt jellemző, míg a Bezár a fény több aspektusát tekintve is az alvilágra helyezi a legnagyobb hangsúlyt.
Egyrészt szinte kizárólag törvényen kívüliek kerülnek a középpontba, bűnözőkre és nem kifejezetten törvényes tevékenységet űző karakterekre összpontosít, aminek csak örülni tudtam, hiszen üdítő, ha néha negatívabb személyekről is olvashatok. Azonban ezt a vonulatot érdemes lett volna még jobban megerősíteni, túl könnyen megkedveltük őket, hamar világossá vált, hogy inkább pozitív figurák, akik alapvetően jó célokért küzdenek – így pedig eltűnt a személyiségükben rejlő érdekesség. A kidolgozásuk sem sikerült hibátlanul, a gyorsan pergő cselekmény közben nem jutott túl sok idő a részletesebb ábrázolásukra, ami főleg a két főszereplőnél lett volna igazán fontos, akiknek a jellemét csak elég vázlatosan sikerült megrajzolni, így döntéseik és az egyes reakcióik is hatásukat vesztették.
Ellenben nagyon tetszett a regény mitológiai alapja. Az alvilág másik megjelenése ugyanis szó szerinti, ám nem a megszokott formában, ezúttal a sumér-akkád kultúrkör kerül elő a Zeniten belül. Legnagyobb előnye, hogy nincs annyira elcsépelve, mint mondjuk az ír-kelta hagyomány, és jóval kevésbé ismert, mint akár a görög mitológia, így az eposzok cselekménye még az olvasók előtt is felfedezésre vár, a szereplőkkel együtt mi is könnyen meglepődhetünk egy-egy történet hatására. A szerző ügyesen fűzte egybe az ismeretlen nevű istenségeket és konfliktusaikat a sorozat koncepciójával, finoman belesimultak az atlantiszi eseményekbe, melyekkel kapcsolatban egyébként egyre több választ is kapunk. Arról nem is szólva, hogy némi magyaros tradíció is megjelent a mezopotámiaiak mellett, nagyon várom már, amikor sámánokra és más népi motívumokra épülő regényt is kézbe vehetek.
A kihasználatlan lehetőségektől függetlenül is élveztem a Zenit sorozat negyedik kötetét, hiszen bemutatta, hogy lehet komolyabban, a szokott könnyed, urban fantasy stíluson túl is teljesíteni. Fájlalom egy kicsit, mert még jobb lehetett volna egy kevés plusz munkával, de azért így sem kell nagyon sajnálkoznom, hiszen nagyszerűen szórakozhattam. A keményebb témafelvetés már önmagában megnyert magának, de az érdekes mitológia és a gördülékeny történetvezetés csak tovább növelte az erényeit. Szeretem, ha meglepnek egy könyvvel és többet adnak, mint vártam – most már csak arra leszek kíváncsi, hogy mi várható a következő regényben egy újabb szerző bemutatkozásával." - Szabó Dominik, ekultura.hu
"Az elmúlt évek során elképesztő méreteket öltött a misztikus-romantikus történetek iráni rajongás, elsősorban persze a fiatalabb olvasók körében, azonban valamennyire sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb ez a talán kicsit mesterségesen is gerjesztett népszerűség elpárolog. A természetfeletti lények köntösébe bújtatott főhősök között kialakuló romantikus szálak a századik hasonló kötet után egysíkúvá és unalmassá váltak, és mivel e történetekben alapvetően a romantika jelentette a középpontot, és nem a környezet, a misztikus, vagy maguk a szereplők, nem nagyon tudtak semmi újat felmutatni. Erre az olvasóközönség is ráébredt, és – talán a fiatal lányok körét leszámítva – elfordult ettől az irányzattól, s ennek a váltásnak egyértelműen a városi fantasy lett a nyertese. Sokan azt mondják, a két irányzat nem sokban különbözik egymástól, és ebben van is igazság, azonban amíg egy misztikus-romantikus történet a romantikus szál nélkül darabjaira hullik szét, addig egy városi fantasy esetében ez az eset nem következik be, hiszen ott a romantika csak adalék, és a cselekmény a meghatározó. Ennek is köszönhető, hogy ez az irányzat most roppant népszerűvé vált, hiszen nemcsak azok találják meg benne a számításukat, akiket inkább a fantasy és a misztikum elemei érdekelnek, hanem azok is, akik a romantikus szálakat is kedvelik.
Nem véletlen tehát, hogy az irányzatot övező aktuális népszerűség a hazai vizeket is megmozgatta, és útjára indított egy sorozatot. A Zenit elnevezés alatt futó, jelenleg négy kötetet számláló sorozatról van szó, amely minden szempontból klasszikusnak nevezhető városi fantasy. Minden megtalálható benne, amit ez az irányzat megkövetel – nagyvárosi környezet, misztikus és ősi legendák, varázslat, túlvilági és természetfeletti lények, illetve egy kis romantika. Azonban mindezek ellenére, valahogy még sem áll össze kerek egésszé, valami hiányzik az egész sorozatból, és az egyes – egyébként nem összefüggő – regényekből is, valami, amitől igazán élvezetessé válna. Ha konyhaművészetről volna most szó, akkor úgy fogalmazhatnánk, hogy a négyfogásos menü nem rossz, de valahogy mindegyik ételből hiányzik valamilyen fűszer ahhoz, hogy kiemelkedjen a középszerűségből. Azaz a regények egyáltalán nem olvashatatlanok, de semmivel sem emelkednek az átlag fölé. A sorozat szintén nagy hiányossága, hogy éppen arról nem lehet megtudni semmit, ami elvileg a kapocs szerepét töltené be a történetek között, és ez maga a Zenit, az a titokzatos intézmény, amelynek köze van a világon bujkáló misztikus dolgokhoz. Egy-két elejtett mondaton kívül semmilyen más utalás nincs rá sajnos, így teljességgel súlytalanná válik az az elem, amely ugye a sorozat névadója. Természetesen elképzelhető, hogy a soron következő kötetekben már fontosabb szerepet kap ez az intézmény is. Egy másik hiányosság, hogy az egyes történetekben nagyon kevés derül ki arról az alternatív világról, ahol a cselekmények megtörténnek – egy-egy apró szegmensbe pillanthatunk bele, de nincs átfogó kép, teljességgel esetinek hat a misztikum, és ilyen tekintetben az ember többet vár egy városi fantasy-nek kikiáltott sorozattól.
A sorozat negyedik, s eddigi leghosszabb kötete a Bezár a fény című regény, amely Sümegi Attila nevéhez fűződik. Sokszor megjegyzik a városi fantasy-vel kapcsolatban, hogy az irányzat felhígult, és már szinte minden olyan történetet magába olvaszt, amelyben egy kis varázslat keveredik a modern nagyvárosi világgal. Nos, ez a regény jó példa erre, hiszen inkább nevezhető misztikus elemekkel megfűszerezett kalandregénynek, amely ugyan elég vontatottan kezdődik, ám hamar felpörög, és csak a befejezéshez közeledve okoz ismét csalódást. A történet egyik főhőse Mark Virgil, a félig magyar származású piti bűnöző, aki éppen most szabadult a börtönből. Még a rácsok mögött eldöntötte, hogy új életet kezd, azonban olyan ismeretségi körrel, amilyen neki van, ez meglehetősen nehézkesnek tűnik. Bár a helyi alvilágban kissé megváltoztak az erőviszonyok, míg a sitten ült, és a vezér szerepét most egy Varázsló gúnynéven ismert titokzatos alak tölti be, hamarosan mégis belekeveredik a dolgok sűrűjébe, és egy bankrablás közepén találja magát. Az események azonban rossz fordulatot vesznek, és ezzel események olyan láncolatát indítják el, amelyre Mark egyáltalán nincs felkészülve. Eközben a világ másik felén egy thai call girl élete is gyökeresen megváltozik. Bejelentkezik érte egy gazdag ügyfél, akinek a kívánságára az arab világba kell utaznia, azonban az csak a helyszínen derül ki, hogy a stricije valójában eladta őt. Ám ezek az események nem véletlenül történnek így, és eleinte sem Mark, sem a lány nem tudja, hogy ők csupán eldobható eszközök egy olyan küzdelemben, amelyet az egyszerű halandó elme számára felfoghatatlan erők vívnak egymás ellen, bosszúból.
Nincs új a nap alatt, mondhatnánk erre a történetre. Ez egyfelől igaz, hiszen hányszor találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló cselekménnyel, viszont annyi merészség van benne, hogy a misztikus vonalat nem az elcsépelt ötletekből meríti (vámpírok, vérfarkasok, vagy a már unalomig alkalmazott északi, germán mitológia), hanem a kevésbé ismert, sumér-akkád legendákat szövi bele a történetbe. Ez mindenképpen pozitívum, mert érdekessé teszi a történetet azok számára, akik ezeket a mítoszokat nem nagyon ismerik, azonban ettől az adaléktól még maga a történet nem lesz jobb. Egy kicsit döcögősen indul a regény, de valamennyire érthető, hogy egy kicsit fel kell vázolni a főhős társadalmi hátterét, így talán jobban megérthetjük a motivációit, megismerhetjük a jellemét. Ez a bevezető szükséges rossz, át kell esni rajta, mert a balul elsülő bankrablást követően felgyorsulnak az események, és belelendül a regény is; hirtelen pörgős akcióval teli kalanddá alakul, amelyben kisebb csavarok is ügyködnek azon, hogy fenntartsák az izgalmat, és az olvasó kíváncsiságát. A könyvnek ez a része remekül sikerült, nem is tudtam letenni. Viszont a lezárás gyenge. Ahhoz képest, hogy a gonosz ellenfél elvileg milyen nagy hatalommal rendelkezik, egy viszonylag harmatos küzdelemben marad alul az erejére csak nemrég ráébredő főhőssel szemben. Ha már egy ilyen küzdelemre van kihegyezve a történet vége, akkor elvárható egy epikus küzdelem, vagy egy fondorlatos győzelem, de amit ebben a történetben kapunk, az se nem túl eredeti, se nem túl izgalmas; ez nagy hiányosság, és kissé elveszi az egyébként jól felépített cselekmény erejét. Az epilógus ordítóan nagy klisé, de ez egyáltalán nem baj, mert az efféle kalandregények igenis igénylik az ilyen könnyed és romantikus lezárásokat; nekem tetszett.
A szereplők kidolgozottsága is hagy némi kívánnivalót maga után. Bár viszonylag sok időt emészt fel a főhős helyzetének felvázolása, mégsem tudunk meg túl sokat a jelleméről. Nem túl határozott, és könnyen befolyásolható, bár idővel ez változik, és ebben nyomon is követhetjük a fejlődését, ám ettől eltekintve nem túl mély az ábrázolása. Kicsit ellentmondásos, hogy börtönből szabadult bűnöző létére Mark maximálisan pozitív főhősként jelenik meg, és a múltja nem nagyon vet árnyékot a személyére. Ezzel együtt, ahhoz képest, hogy főhős, elég szürke karakter, és nem is feltétlen szerethető. Kanya, a thai prostituált ennél egy kicsit árnyaltabb. Tudatosan éli az életét, mintegy elfogadva a neki jutott sorsot, és talán a helyzetéhez szokatlan módon szerelmes is a stricijébe, így különösen erős törést okoz számára, amikor eladják. Erős, tele van tartással, és a legmegalázóbb szituációk után sem törik meg teljesen. A két karakter kiemelkedik a többi közül, amelyek szürkék és unalmasak. Az elvileg fontos szereplőként megjelenő Varázsló, illetve a főgonosz Kobalski is teljességgel jelentéktelen. A helyszínek rendben vannak, jól aláfestik a cselekményt, és inkább díszletként funkcionálnak, ami egy kalandregény esetében szükséges is.
Felemás regény ez, mert rengeteg erénye, de sok hibája is van, ám összességében kissé csalódást kelt, mert a benne lévő lehetőségek fényében sokkal jobb is lehetne annál, mint amilyen. Ettől függetlenül élvezhető darab. Érezni benne azt, ahová a Zenit regények szeretnének eljutni, de egy igazán maradandó élményt nyújtó sorozathoz ennél egy kicsit többre van szükség. Ha nem várunk túl sokat, akkor a Bezár a fény egy szórakoztató misztikus kalandregény, ami remek kikapcsolódást nyújt, és meghagyja a lehetőséget, hogy további esélyeket adjunk a sorozatnak, bízva a további fejlődésben." - RV, FictionKult.hu
"Sümegi Attila Bezár a fény című regényét szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amely 2012-ben jelent meg az Alexandra Kiadónál.
Az író neve nagy valószínűséggel sokak számára ismerős, hiszen nem ez az első műve, ami nyomtatott formában is olvasható. Például 2009-ben ő volt a IV. Lidércfény pályázat humoros kategóriájának győztese, és a Fél lábbal a mennyekben című novellája megjelent az AKF júniusi számában. Göröngyös utak című novellája szerepelt a Historium Kiadó Sár, vér levendula c. novelláskötetében 2012-ben. Quintus Moreno álnéven írt Halmok című írása pedig elnyerte novella kategóriában a KIMTE Magyar Fantasy Irodalmi Díjat.
Sümegi Attila Bezár a fény című regénye Zenit misztikus és rejtélyekkel teli világán játszódik. A többség számára semmiben sem különbözik a hétköznapi valóságtól, de néhány szerencsés (peches?) kiválasztott számára megadatik, hogy bepillanthassanak a látszat függönye mögé.
Közéjük tartozik a történet főszereplője, Mark Virgil is, aki, miután öt évet ült börtönben, csak arra vágyik, hogy újra találkozhasson a bátyjával, és végre normális életet élhessen. Előtte viszont még elkövet egy végzetes hibát, elvállal egy „utolsó” munkát, és sofőrként közreműködik egy bankrablásban, amire egy különös hatalommal rendelkező figura, az alvilágban Varázslóként ismert ember kéri fel. Innentől kezdve pedig a dolgok teljesen összekuszálódnak és kicsúsznak a kezéből.
Mark néhány óra leforgása alatt újra körözött bűnözővé válik, akire ezúttal már nem csak a rendőrség vadászik, hanem számára eddig teljesen ismeretlen titkos társaságok is, miközben menekülése során egyedül egy különös szellemlány segítségére számíthat, akinek kilétét és szándékait teljes homály fedi. Közben egymás után tárulnak fel Mark szeme előtt a régmúlt sötét titkai, melyek visszanyúlnak egészen Atlantisz eltűnéséig.
Sodró lendületű és érdekfeszítő cselekménynek lehetünk a tanúi, mely egyetlen percig sem hagyja unatkozni az olvasót. Bepillantást nyerhetünk London alvilágába, Szíria titkos szektáinak életébe, találkozhatunk démonokkal, zombikkal és még náluk is félelmetesebb szörnyetegekkel. Mindezek mellett pedig külön érdemes megemlíteni, hogy a könyv a humort sem nélkülözi.
Összességében ez a regény számomra igen kellemes kikapcsolódást nyújtott, és ajánlom mindazoknak, akik kedvelik az igényes, misztikus elemeket is tartalmazó történeteket." - Ida, Fantasybook.hu
"Az első három kötet után kíváncsian vártam, hogy merre kanyarodik majd a sorozat, és voltak bizonyos elvárásaim is a könyvvel, ami nem mindig szerencsés, de szerencsére nem kellett csalódnom. Noha a regény számomra kicsit nyögvenyelősen indult – az első jó néhány oldal mintha egy sablon alapján lett volna kivágva, börtönből szabaduló, jó útra térni próbáló srác, aki mégis újra rossz társaságba keveredik –, szerencsére jó irányba kanyarodott el a cselekmény, és nem lett belőle egy olcsó gengszterfilm-utánzat.
"Nekem tetszett a könyv, mert a történetvezetés mentes a felesleges sallangoktól, olvasmányos és érdekes. A könyv egyes részletei miatt elsősorban a tizenhat évnél idősebb, misztikumra nyitott olvasóknak ajánlom a regényt.
Őszintén bízom benne, hogy a kiadó továbbra is lát fantáziát a sorozatban, és a szerzők visszakanyarodnak Magyarországra. Érdekes volt az amerikai és a skandináv kiruccanás, de én annak örültem leginkább, amikor Sümegi Attila szereplői Pestre értek. Azt hiszem, nem véletlenül volt az Ólompegazus a sorozat legsikeresebb része, hiszen éppen a pesti mindennapok fantasyval történő vegyítése tesz igazán egyedivé és érdekessé ezt a sorozatot. Talán az ötödik kötet az Ólompegazus közvetlen folytatása lesz…" - jaspi, moly.hu
"A 2012-es esztendő végén egy éves fennállását ünnepelhette a Zenit sorozat, három regény után megismerte és talán meg is szerette a közönség ezt az univerzumot – stílszerűen egy újabb kötet megjelenését is köszönthettük decemberben. A korábbi szerzőkkel ellentétben Sümegi Attila elsőkönyves író, nevével (esetleg a Quintus Moreno álnévvel) mindeddig csak novellák kapcsán találkozhattunk, ezért kellemes meglepetésként ért, hogy a Bezár a fény sokkal érdekesebbnek és szórakoztatóbbnak bizonyult, mint az vártam volna. A korábbiakhoz képest komorabb stílusban, a „könnyed” fantasztikus irodalomhoz viszonyítva nem szokványos szereplőkkel adott elő egy izgalmas történetet, ráadásul ezúttal már sikerült túllépni a négyszáz oldalt is – azt hiszem, mondhatom, hogy a Zenit sorozat elindult végre a megfelelő úton.
A bűnözők körében szokásos „utolsó munka” folyamán Mark Virgil börtönbe kerül, évekig raboskodik London egyik fegyházában, mire végre kiengedik. Szabadulása után rögtön belekeveredik egy újabb „utolsó munkába”, mely után végre békésebb életet élhetne – természetesen semmi sem úgy sül el, ahogy eltervezte, s mire észbe kap, már egy rejtélyes szellemlányt kell megtalálnia még titokzatosabb alakok társaságában. Ráadásul Eduardo, Mark Varázsló névre hallgató munkaadója is a saját terveit szövögeti, amikor váratlan fordulatot vesznek az események, de ő sem hagyhatja, hogy keresztülhúzzák a számításait. Eközben Kanya, a thai prostituált megszokott élete is fenekestül felfordul, amikor veszélyesnek kinéző férfiak kezdik zaklatni, s úgy tűnik, nem tud elmenekülni előlük.
Talán már nem is meglepő, hogy egy új szerző bemutatkozása egy újabb stílus megjelenését is maga után vonja a sorozatban. Mágikus realizmusba hajló karakterdráma, hamisítatlan akcióregény és mitikus áthallásokkal dúsított krimi után egy komor hangvételű, kegyetlen eseményektől sem mentes kalandot olvashatunk, amit nagyon nem vártam a Zenittől. Eddig ugyanis – minden durva pillanattól vagy mélyebb gondolattól függetlenül – inkább a könnyedebb atmoszféra volt jellemző, míg a Bezár a fény több aspektusát tekintve is az alvilágra helyezi a legnagyobb hangsúlyt.
Egyrészt szinte kizárólag törvényen kívüliek kerülnek a középpontba, bűnözőkre és nem kifejezetten törvényes tevékenységet űző karakterekre összpontosít, aminek csak örülni tudtam, hiszen üdítő, ha néha negatívabb személyekről is olvashatok. Azonban ezt a vonulatot érdemes lett volna még jobban megerősíteni, túl könnyen megkedveltük őket, hamar világossá vált, hogy inkább pozitív figurák, akik alapvetően jó célokért küzdenek – így pedig eltűnt a személyiségükben rejlő érdekesség. A kidolgozásuk sem sikerült hibátlanul, a gyorsan pergő cselekmény közben nem jutott túl sok idő a részletesebb ábrázolásukra, ami főleg a két főszereplőnél lett volna igazán fontos, akiknek a jellemét csak elég vázlatosan sikerült megrajzolni, így döntéseik és az egyes reakcióik is hatásukat vesztették.
Ellenben nagyon tetszett a regény mitológiai alapja. Az alvilág másik megjelenése ugyanis szó szerinti, ám nem a megszokott formában, ezúttal a sumér-akkád kultúrkör kerül elő a Zeniten belül. Legnagyobb előnye, hogy nincs annyira elcsépelve, mint mondjuk az ír-kelta hagyomány, és jóval kevésbé ismert, mint akár a görög mitológia, így az eposzok cselekménye még az olvasók előtt is felfedezésre vár, a szereplőkkel együtt mi is könnyen meglepődhetünk egy-egy történet hatására. A szerző ügyesen fűzte egybe az ismeretlen nevű istenségeket és konfliktusaikat a sorozat koncepciójával, finoman belesimultak az atlantiszi eseményekbe, melyekkel kapcsolatban egyébként egyre több választ is kapunk. Arról nem is szólva, hogy némi magyaros tradíció is megjelent a mezopotámiaiak mellett, nagyon várom már, amikor sámánokra és más népi motívumokra épülő regényt is kézbe vehetek.
A kihasználatlan lehetőségektől függetlenül is élveztem a Zenit sorozat negyedik kötetét, hiszen bemutatta, hogy lehet komolyabban, a szokott könnyed, urban fantasy stíluson túl is teljesíteni. Fájlalom egy kicsit, mert még jobb lehetett volna egy kevés plusz munkával, de azért így sem kell nagyon sajnálkoznom, hiszen nagyszerűen szórakozhattam. A keményebb témafelvetés már önmagában megnyert magának, de az érdekes mitológia és a gördülékeny történetvezetés csak tovább növelte az erényeit. Szeretem, ha meglepnek egy könyvvel és többet adnak, mint vártam – most már csak arra leszek kíváncsi, hogy mi várható a következő regényben egy újabb szerző bemutatkozásával." - Szabó Dominik, ekultura.hu
"Az elmúlt évek során elképesztő méreteket öltött a misztikus-romantikus történetek iráni rajongás, elsősorban persze a fiatalabb olvasók körében, azonban valamennyire sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb ez a talán kicsit mesterségesen is gerjesztett népszerűség elpárolog. A természetfeletti lények köntösébe bújtatott főhősök között kialakuló romantikus szálak a századik hasonló kötet után egysíkúvá és unalmassá váltak, és mivel e történetekben alapvetően a romantika jelentette a középpontot, és nem a környezet, a misztikus, vagy maguk a szereplők, nem nagyon tudtak semmi újat felmutatni. Erre az olvasóközönség is ráébredt, és – talán a fiatal lányok körét leszámítva – elfordult ettől az irányzattól, s ennek a váltásnak egyértelműen a városi fantasy lett a nyertese. Sokan azt mondják, a két irányzat nem sokban különbözik egymástól, és ebben van is igazság, azonban amíg egy misztikus-romantikus történet a romantikus szál nélkül darabjaira hullik szét, addig egy városi fantasy esetében ez az eset nem következik be, hiszen ott a romantika csak adalék, és a cselekmény a meghatározó. Ennek is köszönhető, hogy ez az irányzat most roppant népszerűvé vált, hiszen nemcsak azok találják meg benne a számításukat, akiket inkább a fantasy és a misztikum elemei érdekelnek, hanem azok is, akik a romantikus szálakat is kedvelik.
Nem véletlen tehát, hogy az irányzatot övező aktuális népszerűség a hazai vizeket is megmozgatta, és útjára indított egy sorozatot. A Zenit elnevezés alatt futó, jelenleg négy kötetet számláló sorozatról van szó, amely minden szempontból klasszikusnak nevezhető városi fantasy. Minden megtalálható benne, amit ez az irányzat megkövetel – nagyvárosi környezet, misztikus és ősi legendák, varázslat, túlvilági és természetfeletti lények, illetve egy kis romantika. Azonban mindezek ellenére, valahogy még sem áll össze kerek egésszé, valami hiányzik az egész sorozatból, és az egyes – egyébként nem összefüggő – regényekből is, valami, amitől igazán élvezetessé válna. Ha konyhaművészetről volna most szó, akkor úgy fogalmazhatnánk, hogy a négyfogásos menü nem rossz, de valahogy mindegyik ételből hiányzik valamilyen fűszer ahhoz, hogy kiemelkedjen a középszerűségből. Azaz a regények egyáltalán nem olvashatatlanok, de semmivel sem emelkednek az átlag fölé. A sorozat szintén nagy hiányossága, hogy éppen arról nem lehet megtudni semmit, ami elvileg a kapocs szerepét töltené be a történetek között, és ez maga a Zenit, az a titokzatos intézmény, amelynek köze van a világon bujkáló misztikus dolgokhoz. Egy-két elejtett mondaton kívül semmilyen más utalás nincs rá sajnos, így teljességgel súlytalanná válik az az elem, amely ugye a sorozat névadója. Természetesen elképzelhető, hogy a soron következő kötetekben már fontosabb szerepet kap ez az intézmény is. Egy másik hiányosság, hogy az egyes történetekben nagyon kevés derül ki arról az alternatív világról, ahol a cselekmények megtörténnek – egy-egy apró szegmensbe pillanthatunk bele, de nincs átfogó kép, teljességgel esetinek hat a misztikum, és ilyen tekintetben az ember többet vár egy városi fantasy-nek kikiáltott sorozattól.
A sorozat negyedik, s eddigi leghosszabb kötete a Bezár a fény című regény, amely Sümegi Attila nevéhez fűződik. Sokszor megjegyzik a városi fantasy-vel kapcsolatban, hogy az irányzat felhígult, és már szinte minden olyan történetet magába olvaszt, amelyben egy kis varázslat keveredik a modern nagyvárosi világgal. Nos, ez a regény jó példa erre, hiszen inkább nevezhető misztikus elemekkel megfűszerezett kalandregénynek, amely ugyan elég vontatottan kezdődik, ám hamar felpörög, és csak a befejezéshez közeledve okoz ismét csalódást. A történet egyik főhőse Mark Virgil, a félig magyar származású piti bűnöző, aki éppen most szabadult a börtönből. Még a rácsok mögött eldöntötte, hogy új életet kezd, azonban olyan ismeretségi körrel, amilyen neki van, ez meglehetősen nehézkesnek tűnik. Bár a helyi alvilágban kissé megváltoztak az erőviszonyok, míg a sitten ült, és a vezér szerepét most egy Varázsló gúnynéven ismert titokzatos alak tölti be, hamarosan mégis belekeveredik a dolgok sűrűjébe, és egy bankrablás közepén találja magát. Az események azonban rossz fordulatot vesznek, és ezzel események olyan láncolatát indítják el, amelyre Mark egyáltalán nincs felkészülve. Eközben a világ másik felén egy thai call girl élete is gyökeresen megváltozik. Bejelentkezik érte egy gazdag ügyfél, akinek a kívánságára az arab világba kell utaznia, azonban az csak a helyszínen derül ki, hogy a stricije valójában eladta őt. Ám ezek az események nem véletlenül történnek így, és eleinte sem Mark, sem a lány nem tudja, hogy ők csupán eldobható eszközök egy olyan küzdelemben, amelyet az egyszerű halandó elme számára felfoghatatlan erők vívnak egymás ellen, bosszúból.
Nincs új a nap alatt, mondhatnánk erre a történetre. Ez egyfelől igaz, hiszen hányszor találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló cselekménnyel, viszont annyi merészség van benne, hogy a misztikus vonalat nem az elcsépelt ötletekből meríti (vámpírok, vérfarkasok, vagy a már unalomig alkalmazott északi, germán mitológia), hanem a kevésbé ismert, sumér-akkád legendákat szövi bele a történetbe. Ez mindenképpen pozitívum, mert érdekessé teszi a történetet azok számára, akik ezeket a mítoszokat nem nagyon ismerik, azonban ettől az adaléktól még maga a történet nem lesz jobb. Egy kicsit döcögősen indul a regény, de valamennyire érthető, hogy egy kicsit fel kell vázolni a főhős társadalmi hátterét, így talán jobban megérthetjük a motivációit, megismerhetjük a jellemét. Ez a bevezető szükséges rossz, át kell esni rajta, mert a balul elsülő bankrablást követően felgyorsulnak az események, és belelendül a regény is; hirtelen pörgős akcióval teli kalanddá alakul, amelyben kisebb csavarok is ügyködnek azon, hogy fenntartsák az izgalmat, és az olvasó kíváncsiságát. A könyvnek ez a része remekül sikerült, nem is tudtam letenni. Viszont a lezárás gyenge. Ahhoz képest, hogy a gonosz ellenfél elvileg milyen nagy hatalommal rendelkezik, egy viszonylag harmatos küzdelemben marad alul az erejére csak nemrég ráébredő főhőssel szemben. Ha már egy ilyen küzdelemre van kihegyezve a történet vége, akkor elvárható egy epikus küzdelem, vagy egy fondorlatos győzelem, de amit ebben a történetben kapunk, az se nem túl eredeti, se nem túl izgalmas; ez nagy hiányosság, és kissé elveszi az egyébként jól felépített cselekmény erejét. Az epilógus ordítóan nagy klisé, de ez egyáltalán nem baj, mert az efféle kalandregények igenis igénylik az ilyen könnyed és romantikus lezárásokat; nekem tetszett.
A szereplők kidolgozottsága is hagy némi kívánnivalót maga után. Bár viszonylag sok időt emészt fel a főhős helyzetének felvázolása, mégsem tudunk meg túl sokat a jelleméről. Nem túl határozott, és könnyen befolyásolható, bár idővel ez változik, és ebben nyomon is követhetjük a fejlődését, ám ettől eltekintve nem túl mély az ábrázolása. Kicsit ellentmondásos, hogy börtönből szabadult bűnöző létére Mark maximálisan pozitív főhősként jelenik meg, és a múltja nem nagyon vet árnyékot a személyére. Ezzel együtt, ahhoz képest, hogy főhős, elég szürke karakter, és nem is feltétlen szerethető. Kanya, a thai prostituált ennél egy kicsit árnyaltabb. Tudatosan éli az életét, mintegy elfogadva a neki jutott sorsot, és talán a helyzetéhez szokatlan módon szerelmes is a stricijébe, így különösen erős törést okoz számára, amikor eladják. Erős, tele van tartással, és a legmegalázóbb szituációk után sem törik meg teljesen. A két karakter kiemelkedik a többi közül, amelyek szürkék és unalmasak. Az elvileg fontos szereplőként megjelenő Varázsló, illetve a főgonosz Kobalski is teljességgel jelentéktelen. A helyszínek rendben vannak, jól aláfestik a cselekményt, és inkább díszletként funkcionálnak, ami egy kalandregény esetében szükséges is.
Felemás regény ez, mert rengeteg erénye, de sok hibája is van, ám összességében kissé csalódást kelt, mert a benne lévő lehetőségek fényében sokkal jobb is lehetne annál, mint amilyen. Ettől függetlenül élvezhető darab. Érezni benne azt, ahová a Zenit regények szeretnének eljutni, de egy igazán maradandó élményt nyújtó sorozathoz ennél egy kicsit többre van szükség. Ha nem várunk túl sokat, akkor a Bezár a fény egy szórakoztató misztikus kalandregény, ami remek kikapcsolódást nyújt, és meghagyja a lehetőséget, hogy további esélyeket adjunk a sorozatnak, bízva a további fejlődésben." - RV, FictionKult.hu
"Sümegi Attila Bezár a fény című regényét szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amely 2012-ben jelent meg az Alexandra Kiadónál.
Az író neve nagy valószínűséggel sokak számára ismerős, hiszen nem ez az első műve, ami nyomtatott formában is olvasható. Például 2009-ben ő volt a IV. Lidércfény pályázat humoros kategóriájának győztese, és a Fél lábbal a mennyekben című novellája megjelent az AKF júniusi számában. Göröngyös utak című novellája szerepelt a Historium Kiadó Sár, vér levendula c. novelláskötetében 2012-ben. Quintus Moreno álnéven írt Halmok című írása pedig elnyerte novella kategóriában a KIMTE Magyar Fantasy Irodalmi Díjat.
Sümegi Attila Bezár a fény című regénye Zenit misztikus és rejtélyekkel teli világán játszódik. A többség számára semmiben sem különbözik a hétköznapi valóságtól, de néhány szerencsés (peches?) kiválasztott számára megadatik, hogy bepillanthassanak a látszat függönye mögé.
Közéjük tartozik a történet főszereplője, Mark Virgil is, aki, miután öt évet ült börtönben, csak arra vágyik, hogy újra találkozhasson a bátyjával, és végre normális életet élhessen. Előtte viszont még elkövet egy végzetes hibát, elvállal egy „utolsó” munkát, és sofőrként közreműködik egy bankrablásban, amire egy különös hatalommal rendelkező figura, az alvilágban Varázslóként ismert ember kéri fel. Innentől kezdve pedig a dolgok teljesen összekuszálódnak és kicsúsznak a kezéből.
Mark néhány óra leforgása alatt újra körözött bűnözővé válik, akire ezúttal már nem csak a rendőrség vadászik, hanem számára eddig teljesen ismeretlen titkos társaságok is, miközben menekülése során egyedül egy különös szellemlány segítségére számíthat, akinek kilétét és szándékait teljes homály fedi. Közben egymás után tárulnak fel Mark szeme előtt a régmúlt sötét titkai, melyek visszanyúlnak egészen Atlantisz eltűnéséig.
Sodró lendületű és érdekfeszítő cselekménynek lehetünk a tanúi, mely egyetlen percig sem hagyja unatkozni az olvasót. Bepillantást nyerhetünk London alvilágába, Szíria titkos szektáinak életébe, találkozhatunk démonokkal, zombikkal és még náluk is félelmetesebb szörnyetegekkel. Mindezek mellett pedig külön érdemes megemlíteni, hogy a könyv a humort sem nélkülözi.
Összességében ez a regény számomra igen kellemes kikapcsolódást nyújtott, és ajánlom mindazoknak, akik kedvelik az igényes, misztikus elemeket is tartalmazó történeteket." - Ida, Fantasybook.hu
"Az első három kötet után kíváncsian vártam, hogy merre kanyarodik majd a sorozat, és voltak bizonyos elvárásaim is a könyvvel, ami nem mindig szerencsés, de szerencsére nem kellett csalódnom. Noha a regény számomra kicsit nyögvenyelősen indult – az első jó néhány oldal mintha egy sablon alapján lett volna kivágva, börtönből szabaduló, jó útra térni próbáló srác, aki mégis újra rossz társaságba keveredik –, szerencsére jó irányba kanyarodott el a cselekmény, és nem lett belőle egy olcsó gengszterfilm-utánzat.
Kibontakozott a misztikus szál, megjelentek a mitológia elemek (bár szerintem elég lett volna kevesebb kultúrkörből építkezni) és a Zenit-rejtély, és végül összeállt egy kellemes akciófantasy-vé. Ugyan én úgy éreztem, hogy az író próbál néhol egy kicsit moralizálni, vagy ilyen módon kissé elmélyíteni a történetet, nekem ezek a szálak feleslegesnek tűntek benne. Ami szintén zavart kissé, az a néhol MAGUS-os stílus, ami főképp a túlvilági-alvilági részeknél volt tetten érhető.
Az imént felsorolt hiányosságokkal együtt is tetszett a könyv, jól olvasható, pörgős sztori, a hasonló regényekhez képest árnyalt karakterek, elegendő misztikum; egyszóval újabb érdekes eleme egy világnak, amire egyre inkább kíváncsi vagyok." - Vaszilij, Moly.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése