Teljes egészében idemásoltam:
Az író válaszol (36): Sümegi Attila
Bíró Szabolcs
Különleges interjúsorozatunkban kortárs magyar írók válaszolnak. E heti célpontunk: Sümegi Attila.
Különleges interjúsorozatunkban kortárs magyar írók válaszolnak ugyanarra a tíz kérdésre, mely pályafutásukat, alkotói céljaikat, látásmódjukat és olvasói szokásaikat boncolgatja.
Sümegi Attila 1978-ban született Ercsiben, jelenleg Székesfehérváron él. Pályáját tekintve a fiatal írók közé tartozik: számos novellája jelent már meg
olyan nívós magazinokban, mint aGalaktika és az Új Galaxis, vagy olyan antológiákban, mint a Sár, vér, levendula vagy a Mytheronból szeretettel. 2013-ban elnyerte a KIMTE Fantasy-díjat a Halmok c. elbeszélésével. Első regénye, a Bezár a fény 2012-ben jelent meg az Alexandra gondozásában.
Mikor érezte életében először, hogy írnia kell? Mi lett ennek az első írásnak a sorsa?
Általános iskola alsó tagozatában olvastam Szentiványi Jenő A kőbaltás ember című könyvét (de az is lehet, hogy csak egy részletet), és annak mintájára írtam egy őskori kalandtörténetet. Akkor még füzetbe, tollal, amit később édesanyám gépelt le. Ha jól emlékszem, Cocannak hívták a főhőst, és sok tekintetben hasonlóságot mutatott Conannal. Hogy mi lett a kézirat sorsa, arra már nem emlékszem. Az első befejezett történetem címe az Időbarlang volt, amelyben egy kisgyerek az őskorba kerül. Még borítót is rajzoltam hozzá. Ennek is volt előzménye, méghozzá Tőke PéterVeszedelem az ősvilágból című regénye. Sajnos elvesztek ezek az első írások.
Innentől számítva sokáig tartott, mire elkezdte aktív írói pályáját?
Húsz év sok idő? Igen, az aktív írást viszonylag későn kezdtem el, huszonnyolc-harminc éves koromra éreztem magam elég érettnek hozzá, de persze azóta rájöttem, hogy elég érett sosem leszek. Természetesen az eltelt húsz év alatt rengeteget írtam, szerencsére főleg a fióknak, csupán néhány versem jelent meg itt-ott.
Ha az első könyve megjelenésére gondol, milyen érzések, gondolatok jutnak eszébe? Esetleg egy anekdota ennek kapcsán?
Gyermekkori álmom valósult meg. Mindig is az volt az egyik nagy vágyam, hogy belépve egy könyvesboltba, szembetalálkozzam az általam írt regénnyel. Számomra a könyvesboltok valahogy mindig is „szent helyeknek” számítottak. ABezár a fény egy sorozat – Zenit könyvek – részeként jelent meg, így nem teljesen érzem magaménak, valahol azért kompromisszumot kellett kötnöm, hogy passzoljon a meglévő világba. Első könyvként tekintve rá azonban
elégedett lehetek, a cél az, hogy a többi még jobb legyen. Számomra az egyik legizgalmasabb rész a borító elkészítése volt. Bár maradéktalanul elégedett vagyok Tasi Zsuzsa munkájával, utólag azt gondolom, több teret kellett volna hagynom neki.
Hogy látja, mennyit, illetve miben változott írói stílusa és látásmódja, amióta az első könyve napvilágot látott?
Az első megjelent könyvem nem az első könyvem, amit megírtam, és azóta is „követtem el” regényeket. Úgy érzem, folyamatosan változom. Ez valahol tudatos is: nem szeretem ugyanazt a sémát követni, igyekszem új dolgokat kipróbálni, ami valamikor bejön, máskor kudarcba fullad, de mindig tanulok belőle. Mindig is törekedtem az egyenes, egyszerű fogalmazásra, és a színes karakterek megalkotására, ezekből nem engedek. Legutóbbi regényemet jelen időben írtam, hogy filmszerűbb legyen, előtte a szilánkos szerkezetet próbáltam ki, azelőtt a történet megalkotásában próbáltam ki új módszereket. A Bezár a fény hagyományos regény lett, a sorozat ezt kívánta meg.
Mindig is azt a műfajt szerette volna művelni, melyet ma is képvisel?
Mindig is fantasy író akartam lenni, az első novelláim viszont a sci-fi zsánerből kerültek ki. A Bezár a fény urban fantasy. Most éppen egy ifjúsági sci-fin dolgozom, és előkészítési fázisba került egy történelmi regény. Szóval igazából magam sem tudom, milyen műfajt szeretnék képviselni. Az egyértelmű, hogy a fantasztikus irodalom közel áll hozzám, de hosszútávon semmiképpen nem szeretnék itt leragadni.
Mi az elsődleges célja íróként?
Hogy egyre magasabb minőségű anyagot tudjak letenni az asztalra, és hogy minél színesebb írói pályát járhassak be. Azt hiszem, még az út elején állok, úgyhogy a rövidtávú célom az, hogy a következő regényem jobb legyen, mint az előző. Persze az, hogy mi jobb, mi rosszabb, a szubjektív kategória alá esik,
úgyhogy úgy módosítnék: célom az, hogy a következő regényem jobban tetsszen az olvasóknak, mint az előző.
Eddigi pályája során mely könyve az, amelyikre a legbüszkébb, és miért?
Ha a megjelentek közül kell választanom, akkor könnyű a dolgom, mert csak egy regényem jelent meg, a Bezár a fény. Büszke vagyok rá, hogy egyáltalán megjelent. Ha a fiókban lapuló többi regényemre gondolok, akkor mindig a legutóbbi a szívem csücske. Ahogy telik-múlik az idő, egyre jobban látom a régebben megírt könyvek hibáit. Az újakkal kapcsolatosan pedig elfogult vagyok.
Miről fog szólni a következő könyve? Miért fontos önnek ez a téma?
Hogy mi fog legközelebb megjelenni tőlem, azt jelen pillanatban nem tudom. Az viszont biztos, hogy a következő könyv, amin dolgozni fogok, egy ifjúsági sci-fi lesz. A Star Wars gyerekkorom egyik meghatározó film- és könyvélménye volt, így elérkezettnek láttam az időt, hogy valami hasonlót kövessek el, ráadásul nem egyedül, hanem Ódor Ákos írótársammal vágok bele. A távlati – egy-két éves – tervem pedig egy történelmi regény lesz, amely a Pannon-Dalmata lázadást fogja feldolgozni a rómaiak szemszögéből. A Római Birodalom a fantasztikum mellett a másik szívem csücske, a történelmi regények pedig újabb kihívást jelentenek. Jelenleg háttéranyagot gyűjtök.
Van-e írói példaképe?
Történelmi regények terén Steven Pressfieldet emelném ki, a fantasztikus irodalomból pedig Frank Herbertet és Clive Barkert. Mindegyik írót más miatt kedvelem, klasszikus értelemben vett példaképként egyikre sem gondolok.
Meg tudna nevezni egyetlen regényt, melyet olvasóként, magánemberként a legjobban szeret, vagy amit a legfontosabbnak tart?
Eric Knight: Légy hű magadhoz.
Különleges interjúsorozatunkban kortárs magyar írók válaszolnak ugyanarra a tíz kérdésre, mely pályafutásukat, alkotói céljaikat, látásmódjukat és olvasói szokásaikat boncolgatja.
Sümegi Attila 1978-ban született Ercsiben, jelenleg Székesfehérváron él. Pályáját tekintve a fiatal írók közé tartozik: számos novellája jelent már meg
olyan nívós magazinokban, mint aGalaktika és az Új Galaxis, vagy olyan antológiákban, mint a Sár, vér, levendula vagy a Mytheronból szeretettel. 2013-ban elnyerte a KIMTE Fantasy-díjat a Halmok c. elbeszélésével. Első regénye, a Bezár a fény 2012-ben jelent meg az Alexandra gondozásában.Mikor érezte életében először, hogy írnia kell? Mi lett ennek az első írásnak a sorsa?
Általános iskola alsó tagozatában olvastam Szentiványi Jenő A kőbaltás ember című könyvét (de az is lehet, hogy csak egy részletet), és annak mintájára írtam egy őskori kalandtörténetet. Akkor még füzetbe, tollal, amit később édesanyám gépelt le. Ha jól emlékszem, Cocannak hívták a főhőst, és sok tekintetben hasonlóságot mutatott Conannal. Hogy mi lett a kézirat sorsa, arra már nem emlékszem. Az első befejezett történetem címe az Időbarlang volt, amelyben egy kisgyerek az őskorba kerül. Még borítót is rajzoltam hozzá. Ennek is volt előzménye, méghozzá Tőke PéterVeszedelem az ősvilágból című regénye. Sajnos elvesztek ezek az első írások.
Innentől számítva sokáig tartott, mire elkezdte aktív írói pályáját?
Húsz év sok idő? Igen, az aktív írást viszonylag későn kezdtem el, huszonnyolc-harminc éves koromra éreztem magam elég érettnek hozzá, de persze azóta rájöttem, hogy elég érett sosem leszek. Természetesen az eltelt húsz év alatt rengeteget írtam, szerencsére főleg a fióknak, csupán néhány versem jelent meg itt-ott.
Ha az első könyve megjelenésére gondol, milyen érzések, gondolatok jutnak eszébe? Esetleg egy anekdota ennek kapcsán?
Gyermekkori álmom valósult meg. Mindig is az volt az egyik nagy vágyam, hogy belépve egy könyvesboltba, szembetalálkozzam az általam írt regénnyel. Számomra a könyvesboltok valahogy mindig is „szent helyeknek” számítottak. ABezár a fény egy sorozat – Zenit könyvek – részeként jelent meg, így nem teljesen érzem magaménak, valahol azért kompromisszumot kellett kötnöm, hogy passzoljon a meglévő világba. Első könyvként tekintve rá azonban
elégedett lehetek, a cél az, hogy a többi még jobb legyen. Számomra az egyik legizgalmasabb rész a borító elkészítése volt. Bár maradéktalanul elégedett vagyok Tasi Zsuzsa munkájával, utólag azt gondolom, több teret kellett volna hagynom neki.Hogy látja, mennyit, illetve miben változott írói stílusa és látásmódja, amióta az első könyve napvilágot látott?
Az első megjelent könyvem nem az első könyvem, amit megírtam, és azóta is „követtem el” regényeket. Úgy érzem, folyamatosan változom. Ez valahol tudatos is: nem szeretem ugyanazt a sémát követni, igyekszem új dolgokat kipróbálni, ami valamikor bejön, máskor kudarcba fullad, de mindig tanulok belőle. Mindig is törekedtem az egyenes, egyszerű fogalmazásra, és a színes karakterek megalkotására, ezekből nem engedek. Legutóbbi regényemet jelen időben írtam, hogy filmszerűbb legyen, előtte a szilánkos szerkezetet próbáltam ki, azelőtt a történet megalkotásában próbáltam ki új módszereket. A Bezár a fény hagyományos regény lett, a sorozat ezt kívánta meg.
Mindig is azt a műfajt szerette volna művelni, melyet ma is képvisel?
Mindig is fantasy író akartam lenni, az első novelláim viszont a sci-fi zsánerből kerültek ki. A Bezár a fény urban fantasy. Most éppen egy ifjúsági sci-fin dolgozom, és előkészítési fázisba került egy történelmi regény. Szóval igazából magam sem tudom, milyen műfajt szeretnék képviselni. Az egyértelmű, hogy a fantasztikus irodalom közel áll hozzám, de hosszútávon semmiképpen nem szeretnék itt leragadni.
Mi az elsődleges célja íróként?
Hogy egyre magasabb minőségű anyagot tudjak letenni az asztalra, és hogy minél színesebb írói pályát járhassak be. Azt hiszem, még az út elején állok, úgyhogy a rövidtávú célom az, hogy a következő regényem jobb legyen, mint az előző. Persze az, hogy mi jobb, mi rosszabb, a szubjektív kategória alá esik,
úgyhogy úgy módosítnék: célom az, hogy a következő regényem jobban tetsszen az olvasóknak, mint az előző.Eddigi pályája során mely könyve az, amelyikre a legbüszkébb, és miért?
Ha a megjelentek közül kell választanom, akkor könnyű a dolgom, mert csak egy regényem jelent meg, a Bezár a fény. Büszke vagyok rá, hogy egyáltalán megjelent. Ha a fiókban lapuló többi regényemre gondolok, akkor mindig a legutóbbi a szívem csücske. Ahogy telik-múlik az idő, egyre jobban látom a régebben megírt könyvek hibáit. Az újakkal kapcsolatosan pedig elfogult vagyok.
Miről fog szólni a következő könyve? Miért fontos önnek ez a téma?
Hogy mi fog legközelebb megjelenni tőlem, azt jelen pillanatban nem tudom. Az viszont biztos, hogy a következő könyv, amin dolgozni fogok, egy ifjúsági sci-fi lesz. A Star Wars gyerekkorom egyik meghatározó film- és könyvélménye volt, így elérkezettnek láttam az időt, hogy valami hasonlót kövessek el, ráadásul nem egyedül, hanem Ódor Ákos írótársammal vágok bele. A távlati – egy-két éves – tervem pedig egy történelmi regény lesz, amely a Pannon-Dalmata lázadást fogja feldolgozni a rómaiak szemszögéből. A Római Birodalom a fantasztikum mellett a másik szívem csücske, a történelmi regények pedig újabb kihívást jelentenek. Jelenleg háttéranyagot gyűjtök.
Van-e írói példaképe?
Történelmi regények terén Steven Pressfieldet emelném ki, a fantasztikus irodalomból pedig Frank Herbertet és Clive Barkert. Mindegyik írót más miatt kedvelem, klasszikus értelemben vett példaképként egyikre sem gondolok.
Meg tudna nevezni egyetlen regényt, melyet olvasóként, magánemberként a legjobban szeret, vagy amit a legfontosabbnak tart?
Eric Knight: Légy hű magadhoz.
2014.04.28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése