2015. január 4., vasárnap

Zsoldos Péter-díj

Megkésve ugyan, de azért hírt adok itt is, hogy 2014. novemberében a HungaroConon átvehettem a Zsoldos Péter-díjat novella kategóriában a Galaktikában megjelent A kővé vált asszony balladája című írásomért.

Az eseményről nem sok fotó készült, én egyet találtam.

Sok személyeset nem kívánok hozzáfűzni, örülök a díjnak, mint az összesnek, amit kaptam, vagy kapni fogok :) Azt is tudom, hogy sok, nálam jobb író vonta vissza a jelölését, így tisztában vagyok vele, hogy ez a díj nem azt jelenti, hogy az én novellám volt a legjobb a 2013-as évben, és még azzal sem áltatom magam, hogy a jelölt novellák közül az enyém volt a legjobb.

Az írás és olvasás szubjektív dolog. A díjak meg pláne.


Mindenesetre köszönöm, számomra megtiszteltetés.

Végül pedig a zsűri értékelései:

"A tudományosnak aligha mondható fantasztikus novella ritka súlyos problémát rejt a groteszk ötlet mögé. A holtig tartó szerelem mély értelmezése szólal meg a műben; egyben a gyógyíthatatlan beteget gondozó családok gondjai, lelkiállapotuk hullámzásai térnek vissza benne. A novellát az érzelmek és emberi viszonyok érzékeny ábrázolása teszi művészivé. Az életet fokozatosan maga mögött hagyó asszony kevéske életjelensége éppúgy megrendítő, mint a gondozás napi feladataiban őrlődő, szabadulni és kitartani egyaránt vágyó férfi küzdelmei. András nem hős, de hőssé teszi őt, hogy a fordulópontokon döntései mindig a kitartást, az asszony védelmét szolgálják. A házaspár kettősét hatásosan egészíti ki a fiú, korunk fiatalja, aki meglátja az üzletet a tragédiában." - S. Sárdi Margit


"Hát nem tudom, mi ez. Még SF is lehet, de nem nagyon. Melankolikus giccs." - Vásárhelyi Lajos

"A sci-finek a fantasztikus ágához tartozik leginkább ez a „ballada”; a megszokott ún. science-elemek, ill. gondolkodás, ha a rövid pszichoterápiás kitérőt nem számítjuk, alig-alig észlelhető benne. A fantasztikum viszont, mely kafkaian magától értetődően meséli el a legszürreálisabb történéseket is, kap cserébe egy magyaros ízt: mintha Sánta Ferenc, Tar Sándor világa keveredne Örkény fekete humorával A kővé vált asszonyban. Az egész novella persze olvasható egyszerű allegóriaként is (egy elköteleződés történeteként, ill. egy betegség komplex történeteként: a leépülés fázisaival és a beteget gondozó környezet viselkedésének lekottázásával), de olyan plasztikus, realisztikus az elbeszélés, hogy a kényszeres megfeleltetés (pl. az elkövesedés és a mozgásszervi bajok között) erejét veszíti. A ráérős tempójú történet a visszafordulhatatlan leépülésről, átváltozásról s a főhős tehetetlenségéről, ambivalenciájáról nemcsak megrendítő, hanem, az emlegetetett terápia leírásával, ill. a fiú alakjának megrajzolásával, még humoros (groteszk) is." - Domokos Áron

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése