Nem akarom hosszú lére ereszteni ezt a blogbejegyzést, mert nem kedvelem a nagy összegzéseket. Olyankor mindig kiderül, hogy valójában néhány szóval elintézhető, ami történt velem, és ez valahol elkeserítő, bár ugyanakkor tudom, hogy mivel töltöttem az időmet, és az nem láblógatás. Csak mondjuk írói szempontból nézve nem olyan érdekes :)
Ami történt 2015-ben:
- Megjelent a GABO kiadónál a második regényem, a Vadhajtás ebook formában.
- A Könyvfesztiválon könyvbemutatót is tartottunk Moskát Anita segítségével.
- Megjelent a Vadhajtás papíron is limitált példányszámban.
- A Könyvhéten dedikáltam a Vadhajtást.
- Megjelent az Alvilágosodás című novellám a 2045 - Harminc év múlva című antológiában.
- Ezt az antológiát is dedikáltam a Könyvhéten.
- A Késtánc című regényem átesett a szerkesztésen.
- A Késtánchoz borítópályázatot írtam ki, aztán elkészült a végleges borító.
- A Késtánc nem jelent meg végül.
- Nyár elején elkezdtem írni az Alvó istent, amit ősszel pihentettem a Késtánc miatt.
- Nyáron részt vettem az szokásos írótáborban, és írtam néhány felejthető novellát.
- Decemberben folytatni kezdtem az Alvó istent.
Tervek 2016-ra:
- Be akarom fejezni az Alvó istent. Jól haladok vele, ezzel a tempóval és lelkesedéssel márciusra kész leszek a nyers szöveggel.
- Írni akarok egy mesekönyvet is, már a vázlat megvan.
- Újabb regényötletek merültek fel bennem, de elnyomtam őket. Ha kész az Alvó isten, előszedem mindet.
- Elvileg megjelenik tavasszal a Zsombor álmodik című mesekötetem. Az is lehet, hogy két kötet lesz.
Egyelőre ennyi, többet nem tervezek. Újévi fogadalmam pedig az volt, hogy többet akarok írni. Mert írni jó, írni kell :)
2016. január 6., szerda
2015. október 16., péntek
Vadhajtás - legutóbbi vélemények
"A hétköznapi világunk burka alatt zajlanak az események, szellemek járnak mindenfelé, ősvérű mágusok manipulálnak. Ez az alap, de az egész történetet átjárja valamiféle nyers szexualitás, viszont nem az élvezet a cél, sokkal inkább a mágia eszközeként használják. Vér és hús, testi vágyak vezetnek a szellemvilágba, először csak tapogatózva, majd belekapaszkodva, elsodorva. A tapasztalatlan lélek erejét próbálgatva inspirációt keres, alkotni akar, majd már teremtésként használja. Végül felbátorodva uralja a mágiát, de vadul és kezeletlenül. Vadhajtásai birtokba veszik.
Erős nemi szerepek, minden oldalt átjár a szexualitás, minden gondolat mögött ott van a szerelmi vagy, a testi vágy, a birtoklás, a kihasználás, az eldobás, a céltalan remény, a hatalomvágy. Sűrű cselekmény, minden mozgásban van, folyton változnak az erőviszonyok a történetben, hol fent hol lent, testből ki és be…" - csartak @moly.hu
Erős nemi szerepek, minden oldalt átjár a szexualitás, minden gondolat mögött ott van a szerelmi vagy, a testi vágy, a birtoklás, a kihasználás, az eldobás, a céltalan remény, a hatalomvágy. Sűrű cselekmény, minden mozgásban van, folyton változnak az erőviszonyok a történetben, hol fent hol lent, testből ki és be…" - csartak @moly.hu
2015. június 8., hétfő
Dedikálások - Köszönöm!
Köszönöm mindenkinek, aki eljött a Könyvhétre, hogy találkozzon velem, köszönöm mindenkinek, aki vett egy példányt a Vadhajtásból, és még nagyobb köszönet azoknak, akik el is olvassák, olvasták!
A hőség nagy volt, az izgalom-faktor a magasba csapott, mégis csak ez volt az első dedikálás-élményem. Örülök, hogy személyesen találkozhattam veletek, hogy válthattunk néhány szót. Gyorsan elröppent a rendelkezésre álló egy óra, ez részben az Ekultura.hu stábjának is köszönhető, akik közben interjút készítettek velem. (Amire nagyon kíváncsi vagyok egyébként, hogy milyen lett, mert - emlékeim és szokás szerint - csapongtam és hadartam). Külön öröm volt számomra, hogy olyan olvasóm is kért aláírást, aki e-könyvként vette meg a Vadhajtást :) Elkísért a családom is, jó érzést volt, hogy támogatnak.
Dedikálás közben egy gyors közvélemény-kutatásra is futotta: mindenkitől megkérdeztem, hogy melyik őselem (tűz, víz, föld, levegő) áll hozzá a legközelebb. Az, hogy a tűz nyert, nem olyan meglepő, de az már igen, hogy a tűz-víz pároson kívül csak elvétve merült fel föld vagy levegő. Tüzes(-vizes) nép vagyunk, na! :)
14:00-kor átadtam a stafétát Moskát Anitának, aki nem unatkozott: egy órán keresztül folyamatosan kígyózott előtte a sor, nyilván beálltam én is. Hiába, én már évekkel ezelőtt megmondtam, hogy belőle írósztár lesz, és naugye :)
Háromra átmentem az Ad Astra kiadó standjához, ahol javában folyt a 2045-Harminc év múlva antológia dedikálása, úgyhogy helyet foglaltam az aktuális négyesfogat (Kolozsvári Zsófi, Hernád Péter, Kovács Attila és jómagam) tagjaként. Dedikáltuk egymás könyvét, és másét is, de egyébként jó nagy volt a zűrzavar, legalábbis én úgy észleltem: jöttek-mentek a könyvek, és cetliken jelölték, hogy kinek a nevére kell aláírni. Azért sikerült néhány szót váltanom ismerősökkel és ismeretlenekkel egyaránt :)
Kleinheincz Csillával dedikáltattam az Üveghegyet - nagyon szép az a könyv, most majd be kell szereznem egy új kiadású Ólomerdőt is, hogy jól mutasson a polcon -, aztán készült egy közös kép Anitával, Csillával és velem. Büszkén feszítek két ilyen kiváló író mellett, remélem a közelségükkel ragad rám némi ihlet vagy mifene is.
A napot megkoronázandó dedikáltattam Hackettel Az időutazás tegnapját, aztán két szatyor Vadhajtással a kezemben elindultam hazafelé. Vasárnap este a fehérvári cimborákkal találkoztam, és dedikáltam a regényemet, megittunk pár sört, beszélgettünk írásról, zenéről, meg miegymásról.
Ja. Elfáradtam.
A hőség nagy volt, az izgalom-faktor a magasba csapott, mégis csak ez volt az első dedikálás-élményem. Örülök, hogy személyesen találkozhattam veletek, hogy válthattunk néhány szót. Gyorsan elröppent a rendelkezésre álló egy óra, ez részben az Ekultura.hu stábjának is köszönhető, akik közben interjút készítettek velem. (Amire nagyon kíváncsi vagyok egyébként, hogy milyen lett, mert - emlékeim és szokás szerint - csapongtam és hadartam). Külön öröm volt számomra, hogy olyan olvasóm is kért aláírást, aki e-könyvként vette meg a Vadhajtást :) Elkísért a családom is, jó érzést volt, hogy támogatnak.
Dedikálás közben egy gyors közvélemény-kutatásra is futotta: mindenkitől megkérdeztem, hogy melyik őselem (tűz, víz, föld, levegő) áll hozzá a legközelebb. Az, hogy a tűz nyert, nem olyan meglepő, de az már igen, hogy a tűz-víz pároson kívül csak elvétve merült fel föld vagy levegő. Tüzes(-vizes) nép vagyunk, na! :)
14:00-kor átadtam a stafétát Moskát Anitának, aki nem unatkozott: egy órán keresztül folyamatosan kígyózott előtte a sor, nyilván beálltam én is. Hiába, én már évekkel ezelőtt megmondtam, hogy belőle írósztár lesz, és naugye :)
Háromra átmentem az Ad Astra kiadó standjához, ahol javában folyt a 2045-Harminc év múlva antológia dedikálása, úgyhogy helyet foglaltam az aktuális négyesfogat (Kolozsvári Zsófi, Hernád Péter, Kovács Attila és jómagam) tagjaként. Dedikáltuk egymás könyvét, és másét is, de egyébként jó nagy volt a zűrzavar, legalábbis én úgy észleltem: jöttek-mentek a könyvek, és cetliken jelölték, hogy kinek a nevére kell aláírni. Azért sikerült néhány szót váltanom ismerősökkel és ismeretlenekkel egyaránt :)
Kleinheincz Csillával dedikáltattam az Üveghegyet - nagyon szép az a könyv, most majd be kell szereznem egy új kiadású Ólomerdőt is, hogy jól mutasson a polcon -, aztán készült egy közös kép Anitával, Csillával és velem. Büszkén feszítek két ilyen kiváló író mellett, remélem a közelségükkel ragad rám némi ihlet vagy mifene is.
Ja. Elfáradtam.
2015. június 3., szerda
Könyvhét, dedikálások
Holnap kezdődik az Ünnepi Könyvhét Budapesten, a Vörösmarty téren. Június 6-án, szombaton dél és hat között többfelé is meg fogok fordulni, ugyanis két kötetet is dedikálni fogok, és egy csomót dedikáltatni.
Nagy boldogságomra megjelenik limitált papírkiadásban a Vadhajtás, és ennek örömére mindenkit szeretettel várok 13:00-tól a GABO standjánál (46-os). Ajándékba "félperces" történet is jár minden dedikálás mellé.
Aztán ne is menjetek sehová, mert 14:00-tól Moskát Anita dedikálja új regényét, a Horgonyhelyt, ami szerintem az év egyik legnagyobb durranása lesz.
16:00-tól pedig Kleinheincz Csilla dedikálja regényeit, az Ólomerdőt és az Üveghegyet (mivel ez utóbbit még nem szereztem be, ezt pótolni fogom).
Az a jó, hogy Anita és Csilla között pont van egy óra szünet, amikor mindenkit átcsábítanék a Ad Astra kiadó pavilonjához, a 107-eshez, ugyanis megjelent egy vadiúj sci-fi antológia, benne 16 szerző írásával. A hetedik novellát, az Alvilágosodást jómagam szereztem, így többed magammal dedikálni is fogjuk a kötetet. Ráadásul, aki a helyszínen veszi meg az antológiát, A3-as posztert is kap ajándékba.
Aztán az Agave kiadó standja környékén fogok felbukkanni, mivel 17:00-tól Markovics "Barandon Hackett" Botond dedikálja az Időutazás tegnapját. Azt is meg kell még vennem, de az egy jó alkalom lesz rá :)
Aztán ne is menjetek sehová, mert 14:00-tól Moskát Anita dedikálja új regényét, a Horgonyhelyt, ami szerintem az év egyik legnagyobb durranása lesz.
16:00-tól pedig Kleinheincz Csilla dedikálja regényeit, az Ólomerdőt és az Üveghegyet (mivel ez utóbbit még nem szereztem be, ezt pótolni fogom).
Az a jó, hogy Anita és Csilla között pont van egy óra szünet, amikor mindenkit átcsábítanék a Ad Astra kiadó pavilonjához, a 107-eshez, ugyanis megjelent egy vadiúj sci-fi antológia, benne 16 szerző írásával. A hetedik novellát, az Alvilágosodást jómagam szereztem, így többed magammal dedikálni is fogjuk a kötetet. Ráadásul, aki a helyszínen veszi meg az antológiát, A3-as posztert is kap ajándékba.
Aztán az Agave kiadó standja környékén fogok felbukkanni, mivel 17:00-tól Markovics "Barandon Hackett" Botond dedikálja az Időutazás tegnapját. Azt is meg kell még vennem, de az egy jó alkalom lesz rá :)
2015. május 27., szerda
Alvilágosodás, avagy a koncepció
Könyvhétre jelenik meg az Ad Astra kiadónál a 2045 - Harminc év múlva című sci-fi antológia, benne 16 ismert és kevésbé ismert szerző írásaival, és köztük az én novellám is, amely az Alvilágosodás címet kapta. Eredetileg az volt a címe, hogy A negyedik fal, utalva ezzel a színházra. A Wikipédia ezt írja: "A negyedik fal egy képzeletbeli, láthatatlan fal, mely a színházban elválasztja a nézőket a színpad külön világától."
Ebből lett aztán Alvilágosodás, amely egy réges-régi versem címe is egyben. Ha jól emlékszem, így kezdődött, hogy: Alvilágosodik a földön, alvilágosodik az éj... A többire nem emlékszem :)
A novella egy kísérleti írás is részemről, próbáltam elmosni a valóság és emlékezés, a drogos trip és a tényleges történéseket. Ezt egyrészt a fejezetek eleji és végi tört mondatokkal igyekeztem elérni, másrészt az E/2 és E/3 váltakozásával. E/2-re akkor vált a szöveg, amikor a drog uralkodik a főszereplő elméjén, hiszen ezek a drogok olyan nanodrogok, amelyeket mások emlékeiből készítenek, azaz szinte suttognak a használójának.
Szintén az álomszerű hatást próbáltam erősíteni két irodalmi mű felhasználásával: Shakesperare: Szentivánéji álom és T.S. Eliot: Macsák könyve apró részleteiben átszűrődött az Alvilágosodásba.
A novella egyébként a felejtésről, az új életről, az emlékekről szól. Mi a valóság és mi az álom? Tudom, sokan, sokféleképpen megírták már ezt, az én történetem talán abból a szempontból más, hogy nincs hagyományos értelemben vett története.
Csak néhány kép, néhány emlék; egy kis drog a hétköznapokba.
2015. május 21., csütörtök
Vadhajtás - Újabb reakciók
"Amikor el kezdtem olvasni a könyvet, a Varázsceruza című régi rajzfilmsorozat jutott az eszembe. De már a könyv első felénél érezni lehetett, hogy itt egészen másféle dolgok kerülnek a vászonra… A könyv nagyon szépen építkezik. Én nem tartottam unalmasnak a kissé lassabb kezdő tempót, amely a könyv közepére elég keményen beindul és kitart a legvégéig. Kissé meglepő is volt a lassúbb tempójú kezdés után a horrorisztikus elemekkel bőven megtűzdelt folytatás. Az különösen tetszett a könyvben, hogy Eszter – ha már rendelkezik különleges tehetséggel – akkor ki is használja azt (talán Clive Barker könyvekben olvastam még ennyire elborult dolgokat). A magyar helyszínek különös atmoszférát teremtettek. Különösen a kis falu, ahol a végjáték lezajlódik (Nem csak amerikai kisvárosokban szabadulhat el a pokol :) ). Érdekes módon engem is Aziz karaktere fogott meg legjobban Eszter – a főszereplő – helyett. Bár a könyvben nehéz lenne egy főszereplőt kiemelni, mert tulajdonképpen négy is van. A karakterek egymáshoz való viszonya és a cselekmény közben kialakult kapcsolatok miatt pedig mind a négy karakter sorsa érdekelt, hogy mi lesz velük a könyv végére. Mindenképpen ajánlani tudom. Nekem tetszett." - szstbotw (moly.hu)
"A Vadhajtás egy akciódús kalandregény, amely első odaltól kezdve berántja az olvasót, és a végéig nem is ereszti, filmszerűen pergő jeleneti során egymást érik az újabb és újabb fordulatok. A regény egyáltalán nem finomkodik, kemény és beteg jelenetek is bőven akadnak benne, amelyek elegánsan simulnak bele a történetbe, a második fele pedig túl is lépi az urban fantasy kereteit, és egyfajta elszállt horrorszerű rémálommá változik." - SFmag. Bővebben
"Mégis, ha távolabbról, egészében szemlélem a szöveget, nagyon jól szórakoztam rajta, faltam a fordulatokat, vártam, mi fog történni, érdekelt a szereplők sorsa. Még kedvencre is bukkantam közöttük, Aziz ugyanis nagyon a szívemhez nőtt, tüzes természete, gézengúzsága, piromániája feldobta a történetet. Érzésem szerint az író is élvezte, amikor az ő szemszögéből írhatott, annyira örülhetett annak, hogy nem kell igazi drámát vinnie az ő szálába, megmaradhat amolyan csínytevő alaknak, igazi cselekménydinamónak, aki keresztülhúzza mások számításait.Fent említett gyerekbetegségei ellenére ennek a könyvnek jót tenne, ha papírkiadásban is megjelenne. Nem azért, hogy Azizt legyen mivel táplálni, hanem azért, hogy nyáron, üdítő olvasmányként egy kicsit mi is barangolhassunk a szavak szellemvilágában, akár Székesfehérvártól innen, a Velencei-tó, akár azon túl, a Balaton partján. És azért, hogy Sümegi Attila is jobban higgyen saját írói tehetségében, és új regénnyel jelentkezzen, a vadhajtásokat lenyesve. " - Próza Nostra. Bővebben
2015. május 4., hétfő
Első reakciók
Megérkeztek az első vélemények, értékelések a Vadhajtásról. Egyelőre elégedett vagyok, és tűkön ülve várom a többit. Remélem, lesznek még :)
Az alábbit Pöfivonat írta a moly.hu-n. Pozitívnak értékelem, mert az kiderül, hogy a regény hatással volt rá, és azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy író elérhet. Annál nem tudok rosszabbat elképzelni, hogy egy könyvet úgy rak félre az olvasó, hogy oké, egynek jó volt, jöhet a következő.
"Idén ez a második könyv, amit képtelen vagyok csillagozni. Nem tudom, hogy a Vadhajtás iszonyatosan jó, vagy iszonyatosan rossz, ezért nem merek neki egy szem csillagot sem adni.
A történet koncepciójába és a kivitelezésébe nem tudok belekötni, viszont történnek benne olyan dolgok, amikkel én nem tudok és nem is akarok azonosulni, emiatt számomra veszett az élvezeti értékéből. Mindemellett ott vannak a szereplők, akik viszont jók, jól is vannak felépítve, mégsem tudom eldönteni, hogy hányadán is állok a könyvvel. Patt helyzet, de ez van. :)" - Pöfivonat
A második vélemény Acélpatkánytól érkezett, szintén a moly.hu-ra. Ő már értékelt, ötből négyet adott rá, én pedig fejet hajtva megköszönöm (pláne, hogy Acélpatkány nem kifejezetten fantasy-olvasó):
"Nem vagyok fantasy olvasó, valószínű ezért kevesebbet is adott nekem ez a regény, mint másnak. A második felétől elboruló világ és karakterek nagyon sokat dobnak a könyvön, ráadásul kifejezetten tetszett, hogy mind a négy fő karakter gyarló, önző, arrogáns – mégis tökéletesen érthető és hihető (bár az érzelemnélküliséget nem tudtam elképzelni, és szerintem itt-ott a szerző is megcsúszott ezzel). Félelmetes, hogy Eszter karakterén már a kezdetekkor látszik, mennyire labilis, kapcsolatfüggő, súlyos önértékelési problémákkal, és hogyan válik mindez a hatalomnak hála igazi őrületté. A legjobb figurának talán Azizt, az ifritet tartanám, mert ő valahol tényleg racionálisan önző, csak kis mértékben vezérlik – eleinte – az érzelmei. Ráadásul mindent fel akar gyújtani, amivel közel tud állni az emberhez egy frusztráló nap után.
Kiemelném még, hogy bár az elején nekem elég unalmas volt, a végére már felpörög, és nagyon filmszerűvé válik, még ha maga a stílus nem is lehengerlő, persze erre egy akcióregénynél nincs is szükség.
Összességében kellemes olvasmány, nem váltja meg a műfaját, de kikapcsolódásnak nagyon jó, illetve arra is, hogy a nyugodt történetekhez szokott olvasó kimozduljon a komfortzónájából."
Az alábbit Pöfivonat írta a moly.hu-n. Pozitívnak értékelem, mert az kiderül, hogy a regény hatással volt rá, és azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy író elérhet. Annál nem tudok rosszabbat elképzelni, hogy egy könyvet úgy rak félre az olvasó, hogy oké, egynek jó volt, jöhet a következő.
"Idén ez a második könyv, amit képtelen vagyok csillagozni. Nem tudom, hogy a Vadhajtás iszonyatosan jó, vagy iszonyatosan rossz, ezért nem merek neki egy szem csillagot sem adni.
A történet koncepciójába és a kivitelezésébe nem tudok belekötni, viszont történnek benne olyan dolgok, amikkel én nem tudok és nem is akarok azonosulni, emiatt számomra veszett az élvezeti értékéből. Mindemellett ott vannak a szereplők, akik viszont jók, jól is vannak felépítve, mégsem tudom eldönteni, hogy hányadán is állok a könyvvel. Patt helyzet, de ez van. :)" - Pöfivonat
A második vélemény Acélpatkánytól érkezett, szintén a moly.hu-ra. Ő már értékelt, ötből négyet adott rá, én pedig fejet hajtva megköszönöm (pláne, hogy Acélpatkány nem kifejezetten fantasy-olvasó):
"Nem vagyok fantasy olvasó, valószínű ezért kevesebbet is adott nekem ez a regény, mint másnak. A második felétől elboruló világ és karakterek nagyon sokat dobnak a könyvön, ráadásul kifejezetten tetszett, hogy mind a négy fő karakter gyarló, önző, arrogáns – mégis tökéletesen érthető és hihető (bár az érzelemnélküliséget nem tudtam elképzelni, és szerintem itt-ott a szerző is megcsúszott ezzel). Félelmetes, hogy Eszter karakterén már a kezdetekkor látszik, mennyire labilis, kapcsolatfüggő, súlyos önértékelési problémákkal, és hogyan válik mindez a hatalomnak hála igazi őrületté. A legjobb figurának talán Azizt, az ifritet tartanám, mert ő valahol tényleg racionálisan önző, csak kis mértékben vezérlik – eleinte – az érzelmei. Ráadásul mindent fel akar gyújtani, amivel közel tud állni az emberhez egy frusztráló nap után.
Kiemelném még, hogy bár az elején nekem elég unalmas volt, a végére már felpörög, és nagyon filmszerűvé válik, még ha maga a stílus nem is lehengerlő, persze erre egy akcióregénynél nincs is szükség.
Összességében kellemes olvasmány, nem váltja meg a műfaját, de kikapcsolódásnak nagyon jó, illetve arra is, hogy a nyugodt történetekhez szokott olvasó kimozduljon a komfortzónájából."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)