Kézben, boltban

Hosszú a folyamat, amíg egy regény az ötlettől a fizikai formáig eljut. A Bezár a fény esetében is eltelt két év, és kézbe venni a könyvet kicsit olyan érzés, mint egy elveszett tárgyra rábukkanni. Ismerős volt, de eléggé ismeretlen.

Megszagoltam, belelapoztam, megtapogattam, megnézegettem, és feltettem a polcra. Én már olvastam :) Hogy mit éreztem? Büszkeséget, elégedettséget, és... félelmet. Mert most már a regény nem az enyém, most mások fogják elolvasni, és nagy az izgalom, hogy vajon mit fognak szólni hozzá?

Szólnak-e egyáltalán bármit is?

Így néz ki a regény éle:

És így néz ki, amikor  a boltban van :)