2015-ös emlékek, 2016-os tervek

Nem akarom hosszú lére ereszteni ezt a blogbejegyzést, mert nem kedvelem a nagy összegzéseket. Olyankor mindig kiderül, hogy valójában néhány szóval elintézhető, ami történt velem, és ez valahol elkeserítő, bár ugyanakkor tudom, hogy mivel töltöttem az időmet, és az nem láblógatás. Csak mondjuk írói szempontból nézve nem olyan érdekes :)

Ami történt 2015-ben:
- Megjelent a GABO kiadónál a második regényem, a Vadhajtás ebook formában.
- A Könyvfesztiválon könyvbemutatót is tartottunk Moskát Anita segítségével.
- Megjelent a Vadhajtás papíron is limitált példányszámban.
- A Könyvhéten dedikáltam a Vadhajtást.
- Megjelent az Alvilágosodás című novellám a 2045 - Harminc év múlva című antológiában.
- Ezt az antológiát is dedikáltam a Könyvhéten.
- A Késtánc című regényem átesett a szerkesztésen.
- A Késtánchoz borítópályázatot írtam ki, aztán elkészült a végleges borító.
- A Késtánc nem jelent meg végül.
- Nyár elején elkezdtem írni az Alvó istent, amit ősszel pihentettem a Késtánc miatt.
- Nyáron részt vettem az szokásos írótáborban, és írtam néhány felejthető novellát.
- Decemberben folytatni kezdtem az Alvó istent.

Tervek 2016-ra:
- Be akarom fejezni az Alvó istent. Jól haladok vele, ezzel a tempóval és lelkesedéssel márciusra kész leszek a nyers szöveggel.
- Írni akarok egy mesekönyvet is, már a vázlat megvan.
- Újabb regényötletek merültek fel bennem, de elnyomtam őket. Ha kész az Alvó isten, előszedem mindet.
- Elvileg megjelenik tavasszal a Zsombor álmodik című mesekötetem. Az is lehet, hogy két kötet lesz.

Egyelőre ennyi, többet nem tervezek. Újévi fogadalmam pedig az volt, hogy többet akarok írni. Mert írni jó, írni kell :)

Vadhajtás - legutóbbi vélemények

"A hétköznapi világunk burka alatt zajlanak az események, szellemek járnak mindenfelé, ősvérű mágusok manipulálnak. Ez az alap, de az egész történetet átjárja valamiféle nyers szexualitás, viszont nem az élvezet a cél, sokkal inkább a mágia eszközeként használják. Vér és hús, testi vágyak vezetnek a szellemvilágba, először csak tapogatózva, majd belekapaszkodva, elsodorva. A tapasztalatlan lélek erejét próbálgatva inspirációt keres, alkotni akar, majd már teremtésként használja. Végül felbátorodva uralja a mágiát, de vadul és kezeletlenül. Vadhajtásai birtokba veszik. 
Erős nemi szerepek, minden oldalt átjár a szexualitás, minden gondolat mögött ott van a szerelmi vagy, a testi vágy, a birtoklás, a kihasználás, az eldobás, a céltalan remény, a hatalomvágy. Sűrű cselekmény, minden mozgásban van, folyton változnak az erőviszonyok a történetben, hol fent hol lent, testből ki és be…" - csartak @moly.hu

Dedikálások - Köszönöm!

Köszönöm mindenkinek, aki eljött a Könyvhétre, hogy találkozzon velem, köszönöm mindenkinek, aki vett egy példányt a Vadhajtásból, és még nagyobb köszönet azoknak, akik el is olvassák, olvasták!

A hőség nagy volt, az izgalom-faktor a magasba csapott, mégis csak ez volt az első dedikálás-élményem. Örülök, hogy személyesen találkozhattam veletek, hogy válthattunk néhány szót. Gyorsan elröppent a rendelkezésre álló egy óra, ez részben az Ekultura.hu stábjának is köszönhető, akik közben interjút készítettek velem. (Amire nagyon kíváncsi vagyok egyébként, hogy milyen lett, mert - emlékeim és szokás szerint - csapongtam és hadartam). Külön öröm volt számomra, hogy olyan olvasóm is kért aláírást, aki e-könyvként vette meg a Vadhajtást :) Elkísért a családom is, jó érzést volt, hogy támogatnak.

Dedikálás közben egy gyors közvélemény-kutatásra is futotta: mindenkitől megkérdeztem, hogy melyik őselem (tűz, víz, föld, levegő) áll hozzá a legközelebb. Az, hogy a tűz nyert, nem olyan meglepő, de az már igen, hogy a tűz-víz pároson kívül csak elvétve merült fel föld vagy levegő. Tüzes(-vizes) nép vagyunk, na! :)

14:00-kor átadtam a stafétát Moskát Anitának, aki nem unatkozott: egy órán keresztül folyamatosan kígyózott előtte a sor, nyilván beálltam én is. Hiába, én már évekkel ezelőtt megmondtam, hogy belőle írósztár lesz, és naugye :)

Háromra átmentem az Ad Astra kiadó standjához, ahol javában folyt a 2045-Harminc év múlva antológia dedikálása, úgyhogy helyet foglaltam az aktuális négyesfogat (Kolozsvári Zsófi, Hernád Péter, Kovács Attila és jómagam) tagjaként. Dedikáltuk egymás könyvét, és másét is, de egyébként jó nagy volt a zűrzavar, legalábbis én úgy észleltem: jöttek-mentek a könyvek, és cetliken jelölték, hogy kinek a nevére kell aláírni. Azért sikerült néhány szót váltanom ismerősökkel és ismeretlenekkel egyaránt :)

Kleinheincz Csillával dedikáltattam az Üveghegyet - nagyon szép az a könyv, most majd be kell szereznem egy új kiadású Ólomerdőt is, hogy jól mutasson a polcon -, aztán készült egy közös kép Anitával, Csillával és velem. Büszkén feszítek két ilyen kiváló író mellett, remélem a közelségükkel ragad rám némi ihlet vagy mifene is.

 A napot megkoronázandó dedikáltattam Hackettel Az időutazás tegnapját, aztán két szatyor Vadhajtással a kezemben elindultam hazafelé. Vasárnap este a fehérvári cimborákkal találkoztam, és dedikáltam a regényemet, megittunk pár sört, beszélgettünk írásról, zenéről, meg miegymásról.

Ja. Elfáradtam.

Könyvhét, dedikálások

Holnap kezdődik az Ünnepi Könyvhét Budapesten, a Vörösmarty téren. Június 6-án, szombaton dél és hat között többfelé is meg fogok fordulni, ugyanis két kötetet is dedikálni fogok, és egy csomót dedikáltatni.

Nagy boldogságomra megjelenik limitált papírkiadásban a Vadhajtás, és ennek örömére mindenkit szeretettel várok 13:00-tól a GABO standjánál (46-os). Ajándékba "félperces" történet is jár minden dedikálás mellé.

Aztán ne is menjetek sehová, mert 14:00-tól Moskát Anita dedikálja új regényét, a Horgonyhelyt, ami szerintem az év egyik legnagyobb durranása lesz.

16:00-tól pedig Kleinheincz Csilla dedikálja regényeit, az Ólomerdőt és az Üveghegyet (mivel ez utóbbit még nem szereztem be, ezt pótolni fogom).

Az a jó, hogy Anita és Csilla között pont van egy óra szünet, amikor mindenkit átcsábítanék a Ad Astra kiadó pavilonjához, a 107-eshez, ugyanis megjelent egy vadiúj sci-fi antológia, benne 16 szerző írásával. A hetedik novellát, az Alvilágosodást jómagam szereztem, így többed magammal dedikálni is fogjuk a kötetet. Ráadásul, aki a helyszínen veszi meg az antológiát, A3-as posztert is kap ajándékba.

Aztán az Agave kiadó standja környékén fogok felbukkanni, mivel 17:00-tól Markovics "Barandon Hackett" Botond dedikálja az Időutazás tegnapját. Azt is meg kell még vennem, de az egy jó alkalom lesz rá :)

Alvilágosodás, avagy a koncepció

Könyvhétre jelenik meg az Ad Astra kiadónál a 2045 - Harminc év múlva című sci-fi antológia, benne 16 ismert és kevésbé ismert szerző írásaival, és köztük az én novellám is, amely az Alvilágosodás címet kapta. Eredetileg az volt a címe, hogy A negyedik fal, utalva ezzel a színházra. A Wikipédia ezt írja: "A negyedik fal egy képzeletbeli, láthatatlan fal, mely a színházban elválasztja a nézőket a színpad külön világától."


Ebből lett aztán Alvilágosodás, amely egy réges-régi versem címe is egyben. Ha jól emlékszem, így kezdődött, hogy: Alvilágosodik a földön, alvilágosodik az éj... A többire nem emlékszem :)


A novella egy kísérleti írás is részemről, próbáltam elmosni a valóság és emlékezés, a drogos trip és a tényleges történéseket. Ezt egyrészt a fejezetek eleji és végi tört mondatokkal igyekeztem elérni, másrészt az E/2 és E/3 váltakozásával. E/2-re akkor vált a szöveg, amikor a drog uralkodik a főszereplő elméjén, hiszen ezek a drogok olyan nanodrogok, amelyeket mások emlékeiből készítenek, azaz szinte suttognak a használójának.


Szintén az álomszerű hatást próbáltam erősíteni két irodalmi mű felhasználásával: Shakesperare: Szentivánéji álom és T.S. Eliot: Macsák könyve apró részleteiben átszűrődött az Alvilágosodásba.


A novella egyébként a felejtésről, az új életről, az emlékekről szól. Mi a valóság és mi az álom? Tudom, sokan, sokféleképpen megírták már ezt, az én történetem talán abból a szempontból más, hogy nincs hagyományos értelemben vett története.




Csak néhány kép, néhány emlék; egy kis drog a hétköznapokba.

Vadhajtás - Újabb reakciók

"Amikor el kezdtem olvasni a könyvet, a Varázsceruza című régi rajzfilmsorozat jutott az eszembe. De már a könyv első felénél érezni lehetett, hogy itt egészen másféle dolgok kerülnek a vászonra… A könyv nagyon szépen építkezik. Én nem tartottam unalmasnak a kissé lassabb kezdő tempót, amely a könyv közepére elég keményen beindul és kitart a legvégéig. Kissé meglepő is volt a lassúbb tempójú kezdés után a horrorisztikus elemekkel bőven megtűzdelt folytatás. Az különösen tetszett a könyvben, hogy Eszter – ha már rendelkezik különleges tehetséggel – akkor ki is használja azt (talán Clive Barker könyvekben olvastam még ennyire elborult dolgokat). A magyar helyszínek különös atmoszférát teremtettek. Különösen a kis falu, ahol a végjáték lezajlódik (Nem csak amerikai kisvárosokban szabadulhat el a pokol :) ). Érdekes módon engem is Aziz karaktere fogott meg legjobban Eszter – a főszereplő – helyett. Bár a könyvben nehéz lenne egy főszereplőt kiemelni, mert tulajdonképpen négy is van. A karakterek egymáshoz való viszonya és a cselekmény közben kialakult kapcsolatok miatt pedig mind a négy karakter sorsa érdekelt, hogy mi lesz velük a könyv végére. Mindenképpen ajánlani tudom. Nekem tetszett." - szstbotw (moly.hu)

"A Vadhajtás egy akciódús kalandregény, amely első odaltól kezdve berántja az olvasót, és a végéig nem is ereszti, filmszerűen pergő jeleneti során egymást érik az újabb és újabb fordulatok. A regény egyáltalán nem finomkodik, kemény és beteg jelenetek is bőven akadnak benne, amelyek elegánsan simulnak bele a történetbe, a második fele pedig túl is lépi az urban fantasy kereteit, és egyfajta elszállt horrorszerű rémálommá változik." - SFmag. Bővebben 

"Mégis, ha távolabbról, egészében szemlélem a szöveget, nagyon jól szórakoztam rajta, faltam a fordulatokat, vártam, mi fog történni, érdekelt a szereplők sorsa. Még kedvencre is bukkantam közöttük, Aziz ugyanis nagyon a szívemhez nőtt, tüzes természete, gézengúzsága, piromániája feldobta a történetet. Érzésem szerint az író is élvezte, amikor az ő szemszögéből írhatott, annyira örülhetett annak, hogy nem kell igazi drámát vinnie az ő szálába, megmaradhat amolyan csínytevő alaknak, igazi cselekménydinamónak, aki keresztülhúzza mások számításait.Fent említett gyerekbetegségei ellenére ennek a könyvnek jót tenne, ha papírkiadásban is megjelenne. Nem azért, hogy Azizt legyen mivel táplálni, hanem azért, hogy nyáron, üdítő olvasmányként egy kicsit mi is barangolhassunk a szavak szellemvilágában, akár Székesfehérvártól innen, a Velencei-tó, akár azon túl, a Balaton partján. És azért, hogy Sümegi Attila is jobban higgyen saját írói tehetségében, és új regénnyel jelentkezzen, a vadhajtásokat lenyesve. " - Próza Nostra. Bővebben 

Első reakciók

Megérkeztek az első vélemények, értékelések a Vadhajtásról. Egyelőre elégedett vagyok, és tűkön ülve várom a többit. Remélem, lesznek még :)

Az alábbit Pöfivonat írta a moly.hu-n. Pozitívnak értékelem, mert az kiderül, hogy a regény hatással volt rá, és azt hiszem, ez a legtöbb, amit egy író elérhet. Annál nem tudok rosszabbat elképzelni, hogy egy könyvet úgy rak félre az olvasó, hogy oké, egynek jó volt, jöhet a következő.

"Idén ez a második könyv, amit képtelen vagyok csillagozni. Nem tudom, hogy a Vadhajtás iszonyatosan jó, vagy iszonyatosan rossz, ezért nem merek neki egy szem csillagot sem adni. 
A történet koncepciójába és a kivitelezésébe nem tudok belekötni, viszont történnek benne olyan dolgok, amikkel én nem tudok és nem is akarok azonosulni, emiatt számomra veszett az élvezeti értékéből. Mindemellett ott vannak a szereplők, akik viszont jók, jól is vannak felépítve, mégsem tudom eldönteni, hogy hányadán is állok a könyvvel. Patt helyzet, de ez van. :)" - Pöfivonat

A második vélemény Acélpatkánytól érkezett, szintén a moly.hu-ra. Ő már értékelt, ötből négyet adott rá, én pedig fejet hajtva megköszönöm (pláne, hogy Acélpatkány nem kifejezetten fantasy-olvasó):

"Nem vagyok fantasy olvasó, valószínű ezért kevesebbet is adott nekem ez a regény, mint másnak. A második felétől elboruló világ és karakterek nagyon sokat dobnak a könyvön, ráadásul kifejezetten tetszett, hogy mind a négy fő karakter gyarló, önző, arrogáns – mégis tökéletesen érthető és hihető (bár az érzelemnélküliséget nem tudtam elképzelni, és szerintem itt-ott a szerző is megcsúszott ezzel). Félelmetes, hogy Eszter karakterén már a kezdetekkor látszik, mennyire labilis, kapcsolatfüggő, súlyos önértékelési problémákkal, és hogyan válik mindez a hatalomnak hála igazi őrületté. A legjobb figurának talán Azizt, az ifritet tartanám, mert ő valahol tényleg racionálisan önző, csak kis mértékben vezérlik – eleinte – az érzelmei. Ráadásul mindent fel akar gyújtani, amivel közel tud állni az emberhez egy frusztráló nap után. 
Kiemelném még, hogy bár az elején nekem elég unalmas volt, a végére már felpörög, és nagyon filmszerűvé válik, még ha maga a stílus nem is lehengerlő, persze erre egy akcióregénynél nincs is szükség. 
Összességében kellemes olvasmány, nem váltja meg a műfaját, de kikapcsolódásnak nagyon jó, illetve arra is, hogy a nyugodt történetekhez szokott olvasó kimozduljon a komfortzónájából."

Vadhajtás könyvbemutató

Aki kérdez(ett): Moskát Anita. Aki válaszol(t): Sümegi Attila.

A Könyvfesztivál utolsó napján, április 26-án 11 órakor a Hess András teremben történt a Vadhajtás bemutatója. Persze izgultam rendesen, pedig általában nem szoktam, de úgy éreztem, tétje van a dolognak. És nyilván az van, mert ha jól sikerül, akkor többen elolvassák, és ez a cél ugyebár. Vagyis az, hogy tessen az olvasónak.

Sokan eljöttek, tele volt a terem, ami csalóka, mert nem egy nagy teremről van szó, inkább olyan családias volt a légkör, és volt nagy asztal, meg mikrofon, és víz, ami nagyon jó, mert ha izgulok, akkor kiszárad a szám. És hadarok is egy kicsit, ezért elnézést is kérek J

Anita jókat kérdezett, kár, hogy nem készült felvétel. Úgyhogy inkább leírom, hogy nagyjából miről volt szó. Először arról, hogy mikor és miért kezdtem el írni, és hogy miket írtam eddig. Sci-fi, fantasy, horror, mesék, mindenfélét írtam már. 2007-ben csatlakoztam az Írókörhöz. 2012-ben jött ki az első regényem, novellákért kaptam díjakat is.

Aztán meséltem a Vadhajtásról, próbáltam elmondani, hogy miről szól: vágyakról, valamivé válásról, a megszerzett hatalom irányításáról, avagy mi történik, ha elvadulnak a dolgok. Elmondtam, hogy női karaktereket akartam a középpontba állítani, és azt is, hogy sok a szex a regényben. Ebből persze sok vicces dolog kerekedett, na, nem a könyvben, hanem a bemutatón. A könyv az nem annyira vicces, inkább „elszállt”, a közepétől teljesen elszabadulnak a dolgok. A szex-művészet-teremtés hármasságot, amelyek a Vadhajtás alappillérei, is kiveséztük.

Azt is kiemeltem, hogy direkt nincs a történetben főellenség, főgonosz, sokkal fontosabb a karakterek egymáshoz való viszonya, dinamikája. Mindenkinek van jó és rossz tulajdonsága, ám az közös bennük, hogy nagyon sok mindenre képesek a céljuk elérésében.

Szó esett a magyar vonatkozásokról és az arab mitológiáról is. A történet Székesfehérváron játszódik, egyrészt azért, mert ott élek, másrészt azért, mert a történelmi múlt (a keresztes hadjáratok) képezik a hidat a mi kultúránk és az arab kultúra között.

Arról is beszéltünk, hogy íróként honnan merítek, honnan jönnek az ötletek, én pedig elmondtam, hogy elég nehéz feltárni a lelkünk sötét gócát, de azt hiszem, jó úton járok ebben is J. Na, majd a következő regényemben! Két tervemről is beszélgettünk, az egyik egy világteremtős urban fantasy lesz, sokkal elborultabb bárminél, amiről eddig írtam, a másik pedig egy könnyedebb hangvételű regény, amit nagyképűen az Amerikai Pszichó fantasy verziójaként aposztrofáltam.

A közel egy órás esemény után sikerült szétnéznünk a Könyvfesztiválon, vásároltam is, remekül éreztem magam J

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki eljött! És előre köszönöm azoknak, akik megvásárolják és elolvassák a Vadhajtást. J

Vadhajtás - a kulisszák mögött

Április 23-án jelenik meg a GABO kiadónál a második regényem Vadhajtás címmel e-könyv formában, és ez alkalomból összeszedtem néhány kulisszatitkot, háttérinformációt, nem titkoltan azzal a céllal, hogy felkeltsem az érdeklődést :)

„Te uralod a képességedet, vagy ő ural téged? Azzá válhatsz-e, amivé válni szeretnél?”

Borító design: Csigás Gábor

Sohasem a történetet találom ki először, ez nem volt másképpen a Vadhajtás esetében sem. Csak sejtések, érzések kavarogtak bennem. Abban biztos voltam, hogy egy erős női főszereplőt szeretnék. Aztán arra gondoltam, hogy csak női nézőpontok lesznek benne. És sok szexet akartam bele.

Abban is biztos voltam, hogy az egyik főszereplőnek olyan képességei lesznek, mint az egyik kedvenc rajzfilmemben, a Varázsceruzában. Mindig is imádtam rajzolni, és gyerekként arról álmodoztam, bárcsak életre kelnének a képek.

Azt is tudtam, hogy nem földrészeken átívelő kalandot akarok megírni, hanem karakter központú sztorit, amely kevés helyszínen, rövid idő alatt lezajlik.

Végül is négy nézőpontkaraktert, négy főszereplőt mozgatok a Vadhajtásban. Két nőt és két férfit, két embert és két szellemet. A négyes szám miatt adta magát, hogy a klasszikus föld, víz, tűz, levegő ellentéteket húzzam rájuk, persze, ennél érdekesebbek és komplexebbek lettek.

When your painting comes alive...
by Iskander1989
http://www.deviantart.com/art/When-your-painting-comes-alive-361269493

Az első karakter, akit kitaláltam a Varázsceruza rajongásomból nőtte ki magát. Ő Eszter, a szürke irodista, aki otthon sokat fest, és arról álmodozik, hogy egyszer hernyóból pillangó lesz. Frusztrált, megkeseredett karakter, aki bár nem naiv, de azért tud lelkesedni, hinni.

Ő a történet motorja, a hétköznapi ember, aki nem hétköznapi hatalom birtokosává válik. Képes vajon uralni ezt az erőt, vagy kicsúszik a kezéből minden? Azzá tud-e válni, amivé mindig is akart, vagy a sok kudarc már teljesen megkeserítette a lelkét?

Hamsa by LucitaniaMarie
http://www.deviantart.com/art/Hamsa-210483770

Eszter után a Földön ragadt szellemet dolgoztam ki. Ő Nasira, egy huri, azaz az arab mitológiában a hithű férfi jutalma a Paradicsomban. A Vadhajtásban Nasirát ezer évvel ezelőtt idézték meg a Földre, és testet kapott, hogy szolgálhassa urát. Azonban minden rosszul sült el, és a huri egy átoknak köszönhetően elvesztette minden érzelmét, ráadásul egy sosem öregedő test foglya lett.

Először ezzel a két karakterrel akartam elindulni, de hamar rájöttem, hogy kellenek ellenpólusok mindkettőjüknek. Nasira mellé kitaláltam Azizt, az ifritet (tűzszellem), aki éppen a huri ellentéte: érzelmekben gazdag, földi létre vágyó lény, aki semmi mást nem akar, csak élvezni az életet. Bár szintén ezer éves teremtmény, mégis nagyon rövid ideig volt szabad, folyton más hatalom fogságában sínylődött.

Nightmare by Spartan0627
http://spartan0627.deviantart.com/art/Nightmare-149771457

Negyedik karakterem sokáig nem volt, aztán először egy újabb túlvilági lényt, egy istennőfélét akartam behozni, aki megszállja Esztert. Aztán ez módosult, és egy közel-keleti boszorkány szelleme lett belőle, majd az egészet elvetettem, és újragondoltam.

Ekkor született meg Botond, aki Eszter mentoraként lép a történetbe, aki jobb akar lenni, mint a saját mestere, aki múltja és jövője közt őrlődik. Talán ő az a szereplő, aki leginkább földhöz ragadt, bár különleges képessége neki is van. Ő igyekszik a történéseket a helyes mederbe terelni, igyekszik fenntartani az egyensúlyt.

Rajta keresztül hangsúlyt kap a volt mestere is, akit egykor apjaként tisztelt, mára azonban eltávolodtak egymástól. Ez a karakter ment át a legtöbb változáson egyébként, a végén több kisebb szereplőből gyúrtam át.

A történetet a fenti négy-öt szereplő alakította ki aztán. Találkoznak, konfliktusok alakulnak ki, szétválnak, újra összetalálkoznak, érdekcsoportokra bomlanak, és a többi. Hagytam, hogy a sztori magától kinyíljon, és nem féltem, ha meghökkentő dolgokkal kerültem szembe. Szóval vannak benne furcsa dolgok, sok szex és mágia. Mindegyik szereplő a saját érdekeit követi, ami rengeteg konfliktust szül. ☺

És hogy milyen lett a végeredmény?

Unleashed by Mishelangello http://www.deviantart.com/art/Unleashed-338187739

Azt már Nektek, olvasóknak kell eldöntenetek. Én a magam részéről igyekeztem egy izgalmas, karakterorientált regényt írni, ahol a fantasy nemcsak háttérelem, hanem szerves része a történetnek.

Legvégül pedig, bármilyen is lesz a Vadhajtás fogadtatása, ezúton is szeretném megköszönni a feleségemnek a támogatást és a bíztatást, nélküle soha nem tudtam volna megírni ezt a regényt (sem). Továbbá köszönöm a könyv szerkesztőjének, Kleinheincz Csillának, hogy segített még jobbá, koherensebbé tenni a történetet, és levágni a felesleges vadhajtásokat ☺

Indul 2015

Először is: Boldog Új Évet!

Új év kezdődött, ilyenkor mindenki fogadalmakat tesz. Én nem :) Számomra az év vége nem jelenti semminek a lezárását, és az új év sem valami újnak a kezdetét. Persze, ott van, hogy új év, meg másik számot kell írni a dátumba, de ez csak adminisztráció.

Nézzük, mi várható tőlem idén, mit tervezek.

Éppen benne vagyok egy regény javításában, amelyikről tavaly azt írtam, hogy év végén megjelenhet. Nos, egyelőre nem fog, remélem, hogy idén, de inkább nem mondok semmit. Van még javítanivaló rajta, és gőzerővel dolgozom, most ez a prioritás. Viszont egyre mélyebbre és mélyebbre ások a karaktereimben, és egyre többet írok hozzá. Majd kiderül, mi lesz a vége. Se címet (mert még nincs), se kiadót (az már van) nem akarok mondani, amíg nem biztos az egész.

Nemsokára megjelenik egy mesekönyvem (tavasszal talán?). Kiadó van, úgy néz ki, végre megvan az illusztrátor is. Nemsokára bővebben írok erről a projektről, most ez nagyon izgat.

Az Aranymosás pályázaton e-book megjelenést nyert Vércseppek című fantasy regényem is szerkesztésnek indul idén, remélhetőleg nyár környékén.

Van tervbe véve két mese, egy ifjúsági fantasy erre az évre, amelyeket mindenképpen meg akarok írni.

Van persze "komolyabb" anyagom is, de az olyan komolynak látszik egyelőre, hogy nem merek nekiülni. Ahhoz több időre, elmélyülésre lenne szükségem. Ami nincs.

De majd lesz :) Optimista vagyok :)

Zsoldos Péter-díj

Megkésve ugyan, de azért hírt adok itt is, hogy 2014. novemberében a HungaroConon átvehettem a Zsoldos Péter-díjat novella kategóriában a Galaktikában megjelent A kővé vált asszony balladája című írásomért.

Az eseményről nem sok fotó készült, én egyet találtam.

Sok személyeset nem kívánok hozzáfűzni, örülök a díjnak, mint az összesnek, amit kaptam, vagy kapni fogok :) Azt is tudom, hogy sok, nálam jobb író vonta vissza a jelölését, így tisztában vagyok vele, hogy ez a díj nem azt jelenti, hogy az én novellám volt a legjobb a 2013-as évben, és még azzal sem áltatom magam, hogy a jelölt novellák közül az enyém volt a legjobb.

Az írás és olvasás szubjektív dolog. A díjak meg pláne.

Mindenesetre köszönöm, számomra megtiszteltetés.

Végül pedig a zsűri értékelései:

"A tudományosnak aligha mondható fantasztikus novella ritka súlyos problémát rejt a groteszk ötlet mögé. A holtig tartó szerelem mély értelmezése szólal meg a műben; egyben a gyógyíthatatlan beteget gondozó családok gondjai, lelkiállapotuk hullámzásai térnek vissza benne. A novellát az érzelmek és emberi viszonyok érzékeny ábrázolása teszi művészivé. Az életet fokozatosan maga mögött hagyó asszony kevéske életjelensége éppúgy megrendítő, mint a gondozás napi feladataiban őrlődő, szabadulni és kitartani egyaránt vágyó férfi küzdelmei. András nem hős, de hőssé teszi őt, hogy a fordulópontokon döntései mindig a kitartást, az asszony védelmét szolgálják. A házaspár kettősét hatásosan egészíti ki a fiú, korunk fiatalja, aki meglátja az üzletet a tragédiában." - S. Sárdi Margit


"Hát nem tudom, mi ez. Még SF is lehet, de nem nagyon. Melankolikus giccs." - Vásárhelyi Lajos

"A sci-finek a fantasztikus ágához tartozik leginkább ez a „ballada”; a megszokott ún. science-elemek, ill. gondolkodás, ha a rövid pszichoterápiás kitérőt nem számítjuk, alig-alig észlelhető benne. A fantasztikum viszont, mely kafkaian magától értetődően meséli el a legszürreálisabb történéseket is, kap cserébe egy magyaros ízt: mintha Sánta Ferenc, Tar Sándor világa keveredne Örkény fekete humorával A kővé vált asszonyban. Az egész novella persze olvasható egyszerű allegóriaként is (egy elköteleződés történeteként, ill. egy betegség komplex történeteként: a leépülés fázisaival és a beteget gondozó környezet viselkedésének lekottázásával), de olyan plasztikus, realisztikus az elbeszélés, hogy a kényszeres megfeleltetés (pl. az elkövesedés és a mozgásszervi bajok között) erejét veszíti. A ráérős tempójú történet a visszafordulhatatlan leépülésről, átváltozásról s a főhős tehetetlenségéről, ambivalenciájáról nemcsak megrendítő, hanem, az emlegetetett terápia leírásával, ill. a fiú alakjának megrajzolásával, még humoros (groteszk) is." - Domokos Áron

Szakáll, fülek, ilyesmi, avagy elfek és törpék a nyolcvanas években

Az lfg.hu-n megjelent egy novellám Szakáll, fülek, ilyesmi címmel. A történetet még az idei Írótáborban követtem el egy feladatmegoldás keretein belül. A feladat címe Toposzok volt, és ismert kliséket kellett egybegyúrnunk. Kalapból kellett kihúznunk két irodalmi/filmes közhelyet, és én az "Elfek és törpék" valamint a "Nyomozópáros" cetliket húztam.

Sokat vakartam a fejem, hogyan álljak neki az egésznek, aztán valami miatt beugrott a Starsky és Hutch - gyerekkoromban nagyon tetszett az autójuk -, és innen egy lépés volt, hogy Magyarországon helyezzem el a történetet. Adta magát, hogy egy kicsit Shadowrun legyen, de azért politikát is akartam bele tenni. Az első változat a szocializmus megdöntéséről szólt volna, KGB ügynökökkel, titkos szerveződésekkel, de túlságosan sok alapozásra lett volna szükség, és túlságosan komor lett volna az egész, én pedig egy könnyed írást akartam, amivel végzek is egy nap alatt.

Szóval ez lett belőle, remélem, ti is jól szórakoztok rajta! :)

Írótábor 2014

Múlt héten szerdától vasárnapig lement az idei írótábor, ahol az Írókör nevű baráti társaság egymás mellett ülve gépel reggeltől estig, mármint nagyon messziről szemlélve ezt látja a kívülálló. Aztán közelebb lopakodva meg lehet hallani, hogy a tagok azért beszélgetnek egymással. Igen, néha írásról, írástechnikáról, de filmekről, napi eseményekről is, sőt, a magánéletükről. A komoly témákat vicces beszólások váltják, sok a nevetés. Ez egy jókedvű társaság. És persze nem mindig írnak, még a táborban sem. Akad olyan, aki persze sokat ír, más meg egyáltalán nem ír semmit. A közös reggelizés-ebédelés-vacsorázás között néha játszanak is a tagok, vagy éppen ülnek a stégen, és söröznek. Igazából mindegy, az író nem mindig akkor ír, amikor gépel,  néha elég csak szemlélni a szemközti fákat, figyelni a madarakat, hallgatni a közeli vágóhídon visító disznókat. Teremtés és pusztulás. Na, ez kell az írónak, meg egy kis relax, búfelejtés, kikapcsolódás.

Három írást követtem egy Nagyhörcsökpusztán egy zöld színű tó partján:

Szakáll, fülek, ilyesmi.
Kiskapu
A Nap árulója

Nem tudom, hogy kezdek-e velük valamit, valószínűleg nem, most ezek az írások arra kellettek, hogy visszazökkenjek az írás üdítő rutinjába, mert bevallom, kicsit berozsdásodtam. Amire mindenképpen jó volt a tábor: jobban megismerjem a társaságot, az Írókört, amelynek minden tagját barátomnak tartok, és arra, hogy elhatározzam, megint rendszeresen írok. Tegnap már el is kezdtem :)

Moskát Anita beszámolója a táborról.
Kleinheincz Csilla beszámolója a táborról.
Varga Bea beszámolója a táborról.
Buglyó Gergely beszámolója a táborról.

Hangosnovella - Apa teleportáló gépet vett

A Galaktika megjelentette, letölthetővé tette hangosnovella formájában az Apa teleportáló gépet vett című írásomat. A szöveg Scherer Péter előadásában hallható, legalábbis én az ő hangját véltem felfedezni.
Mit is mondjak? Nagyon furcsa a saját mondataimat hallani, de szerintem jobb lett a novella az ő interpretációjában :)

Hallgassátok meg.

Interjú

Legutóbb Bíró Szabolcs készített velem interjút, amelyet a baratno.com közölt le.

Teljes egészében idemásoltam:

Az író válaszol (36): Sümegi Attila

Bíró Szabolcs

Különleges interjúsorozatunkban kortárs magyar írók válaszolnak. E heti célpontunk: Sümegi Attila.

Különleges interjúsorozatunkban kortárs magyar írók válaszolnak ugyanarra a tíz kérdésre, mely pályafutásukat, alkotói céljaikat, látásmódjukat és olvasói szokásaikat boncolgatja.


Sümegi Attila 1978-ban született Ercsiben, jelenleg Székesfehérváron él. Pályáját tekintve a fiatal írók közé tartozik: számos novellája jelent már megolyan nívós magazinokban, mint aGalaktika és az Új Galaxis, vagy olyan antológiákban, mint a Sár, vér, levendula vagy a Mytheronból szeretettel. 2013-ban elnyerte a KIMTE Fantasy-díjat a Halmok c. elbeszélésével. Első regénye, a Bezár a fény 2012-ben jelent meg az Alexandra gondozásában.

Mikor érezte életében először, hogy írnia kell? Mi lett ennek az első írásnak a sorsa?

Általános iskola alsó tagozatában olvastam Szentiványi Jenő A kőbaltás ember című könyvét (de az is lehet, hogy csak egy részletet), és annak mintájára írtam egy őskori kalandtörténetet. Akkor még füzetbe, tollal, amit később édesanyám gépelt le. Ha jól emlékszem, Cocannak hívták a főhőst, és sok tekintetben hasonlóságot mutatott Conannal. Hogy mi lett a kézirat sorsa, arra már nem emlékszem. Az első befejezett történetem címe az Időbarlang volt, amelyben egy kisgyerek az őskorba kerül. Még borítót is rajzoltam hozzá. Ennek is volt előzménye, méghozzá Tőke PéterVeszedelem az ősvilágból című regénye. Sajnos elvesztek ezek az első írások.

Innentől számítva sokáig tartott, mire elkezdte aktív írói pályáját?

Húsz év sok idő? Igen, az aktív írást viszonylag későn kezdtem el, huszonnyolc-harminc éves koromra éreztem magam elég érettnek hozzá, de persze azóta rájöttem, hogy elég érett sosem leszek. Természetesen az eltelt húsz év alatt rengeteget írtam, szerencsére főleg a fióknak, csupán néhány versem jelent meg itt-ott.

Ha az első könyve megjelenésére gondol, milyen érzések, gondolatok jutnak eszébe? Esetleg egy anekdota ennek kapcsán?

Gyermekkori álmom valósult meg. Mindig is az volt az egyik nagy vágyam, hogy belépve egy könyvesboltba, szembetalálkozzam az általam írt regénnyel. Számomra a könyvesboltok valahogy mindig is „szent helyeknek” számítottak. ABezár a fény egy sorozat – Zenit könyvek – részeként jelent meg, így nem teljesen érzem magaménak, valahol azért kompromisszumot kellett kötnöm, hogy passzoljon a meglévő világba. Első könyvként tekintve rá azonbanelégedett lehetek, a cél az, hogy a többi még jobb legyen. Számomra az egyik legizgalmasabb rész a borító elkészítése volt. Bár maradéktalanul elégedett vagyok Tasi Zsuzsa munkájával, utólag azt gondolom, több teret kellett volna hagynom neki.

Hogy látja, mennyit, illetve miben változott írói stílusa és látásmódja, amióta az első könyve napvilágot látott?

Az első megjelent könyvem nem az első könyvem, amit megírtam, és azóta is „követtem el” regényeket. Úgy érzem, folyamatosan változom. Ez valahol tudatos is: nem szeretem ugyanazt a sémát követni, igyekszem új dolgokat kipróbálni, ami valamikor bejön, máskor kudarcba fullad, de mindig tanulok belőle. Mindig is törekedtem az egyenes, egyszerű fogalmazásra, és a színes karakterek megalkotására, ezekből nem engedek. Legutóbbi regényemet jelen időben írtam, hogy filmszerűbb legyen, előtte a szilánkos szerkezetet próbáltam ki, azelőtt a történet megalkotásában próbáltam ki új módszereket. A Bezár a fény hagyományos regény lett, a sorozat ezt kívánta meg.

Mindig is azt a műfajt szerette volna művelni, melyet ma is képvisel?

Mindig is fantasy író akartam lenni, az első novelláim viszont a sci-fi zsánerből kerültek ki. A Bezár a fény urban fantasy. Most éppen egy ifjúsági sci-fin dolgozom, és előkészítési fázisba került egy történelmi regény. Szóval igazából magam sem tudom, milyen műfajt szeretnék képviselni. Az egyértelmű, hogy a fantasztikus irodalom közel áll hozzám, de hosszútávon semmiképpen nem szeretnék itt leragadni.

Mi az elsődleges célja íróként?

Hogy egyre magasabb minőségű anyagot tudjak letenni az asztalra, és hogy minél színesebb írói pályát járhassak be. Azt hiszem, még az út elején állok, úgyhogy a rövidtávú célom az, hogy a következő regényem jobb legyen, mint az előző. Persze az, hogy mi jobb, mi rosszabb, a szubjektív kategória alá esik,úgyhogy úgy módosítnék: célom az, hogy a következő regényem jobban tetsszen az olvasóknak, mint az előző.

Eddigi pályája során mely könyve az, amelyikre a legbüszkébb, és miért?

Ha a megjelentek közül kell választanom, akkor könnyű a dolgom, mert csak egy regényem jelent meg, a Bezár a fény. Büszke vagyok rá, hogy egyáltalán megjelent. Ha a fiókban lapuló többi regényemre gondolok, akkor mindig a legutóbbi a szívem csücske. Ahogy telik-múlik az idő, egyre jobban látom a régebben megírt könyvek hibáit. Az újakkal kapcsolatosan pedig elfogult vagyok.

Miről fog szólni a következő könyve? Miért fontos önnek ez a téma?

Hogy mi fog legközelebb megjelenni tőlem, azt jelen pillanatban nem tudom. Az viszont biztos, hogy a következő könyv, amin dolgozni fogok, egy ifjúsági sci-fi lesz. A Star Wars gyerekkorom egyik meghatározó film- és könyvélménye volt, így elérkezettnek láttam az időt, hogy valami hasonlót kövessek el, ráadásul nem egyedül, hanem Ódor Ákos írótársammal vágok bele. A távlati – egy-két éves – tervem pedig egy történelmi regény lesz, amely a Pannon-Dalmata lázadást fogja feldolgozni a rómaiak szemszögéből. A Római Birodalom a fantasztikum mellett a másik szívem csücske, a történelmi regények pedig újabb kihívást jelentenek. Jelenleg háttéranyagot gyűjtök.

Van-e írói példaképe?

Történelmi regények terén Steven Pressfieldet emelném ki, a fantasztikus irodalomból pedig Frank Herbertet és Clive Barkert. Mindegyik írót más miatt kedvelem, klasszikus értelemben vett példaképként egyikre sem gondolok.

Meg tudna nevezni egyetlen regényt, melyet olvasóként, magánemberként a legjobban szeret, vagy amit a legfontosabbnak tart?

Eric Knight: Légy hű magadhoz.

2014.04.28.

Megjelenés: A kővé vált asszony balladája

Újabb megjelenésről számolok be, ismét megkésve. A Galaktika 283. számában olvasható egy novellám A kővé vált asszony balladája címmel, amelyet tavaly írtam egy pályázatra.

A történet minden egyes eleme benne van a címben. Szatirikus, morbid történet a párkapcsolatokról, a házasságról és végső sorban a szerelemről.

A moly.hu-n Razor így ír róla:
"Sümegi Attila: A kővé vált asszony balladája: A cím magáért beszél, leszámítva a prózai formát. Ettől eltekintve a balladák jellemzői megvannak, és bár azoknak nem igazán voltam anno híve, ez a történet végig lekötötte a figyelmem. "

Köszönöm.

Novella online: Egy darab parázs

Kicsit megkésve adok hírt a legutóbbi online megjelenésemről. Az Aranymosás irodalmi magazin jelentette meg az idei Írótáborban született novellámat "Egy darab parázs" címmel. Olvassátok szeretettel!

A történet egy feladat keretein belül született meg. Egy tucatnyi kép közül kellett kiválasztanunk kettőt, és arról írni egy novellát. A választott képek: két sapkás, kabátos alak sétál éjszaka lámpafényben, a másik pedig egy hosszú árnyék vetül egy töklámpásra.

A hely, ahol az egészet megírtam, egy parasztház terasza volt, a gerendákról régi, rozsdás szerszámok lógtak, és köztük volt az a hatalmas, sokfogú szörnyeteg is, amelyet végül beleírtam a novellába. Megihletett, na.

Gyerekek, töklámpás, és a szerszám.

Spanyol vélemény

A www.fantasticaficcion.com véleményezte az év elején megjelent ISF antológiát, és a benne megjelent novellámat, a Dad Bought a Teleporter-t.

Ezt írták spanyolul, alatta csapnivaló fordításom:

"Dad bought a teleporter de Attila Sümegi

Tan devastador como el nombre del autor, este corto relato aúna en tres folios la crítica a la excesiva tecnificación de nuestra vida y la necesidad de volver a un estilo más sencillo con un homenaje a “Hyperion” de Dan Simmons. Directo al cerebro."


"Éppolyan pusztító módon, mint a szerző neve, ez a novella egy harmad oldalba sűríti a modern élet kritikáját és a vágyainkat egy egyszerűbb életvitelre, miközben tiszteleg Dan Simmons Hyperionja előtt. Közvetlenül az elmére hat."

Rukkolás interjú

A Rukkola interjút készített velem a könyvcserélési szokásaimról, a kedvenc olvasmányaimról és az írásról.

Az interjú itt olvasható.

És most szombaton újabb Bezár a fényt rukkolok a rukkola.hu-n 13 és 14 óra között!

Vélemény - Fantasybook.hu

A Fantasybooks is olvasta a Bezár a fényt. Véleményük itt olvasható.